Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
KÍSÉRLET PROPAGANDAMINISZTÉRIUM LÉTREHOZÁSÁRA. 371 28 Például a Népszava szinte kezdettől, az Est-lapok pedig miniszterelnöksége második-harmadik hónapjától nyíltan bírálták. 29 Erre mindenekelőtt a szélsőjobb előretörése miatt tervezett érdekképviseleti reform ügyében volt szükség (utóbbi esetben számítani lehetett a szociáldemokrata befolyású szakszervezetek aktív ellenállására is). Ld. bővebben Csépányi Dezső-. Az ellenforradalmi Magyarország munkásellenes politikája. Budapest, 1972. 157-160. (A továbbiakban Csépányi i. m.) 30 Európai összefüggésben John Lukacs is felhívja erre a figyelmet (John Lukacs i. m. 484^88.) 31 Ilyen információs csatornákul szolgáltak „lefelé" a lapok, azonban mindenekelőtt a kényes külpolitikai helyzet miatt nyilvánosan sokmindent nem lehetett megírni, s ráadásul a kormánypolitikával szemben álló (vagy a későbbiekben várhatóan szembehelyezkedő) újságírók a napilapok sajátos eszközeivel (tehát nem okvetlenül a konkrét hírekkel, hanem a hírmagyarázatokkal, vagy akár a színes cikkekkel) sikeresen tudták volna a kormánypolitika fogadtatását befolyásolni. A „felfelé" történő információáramlás (pl. a csendőrségi-rendőrségi jelentések) egyrészt a korszak folyamán sohasem voltak teljesen megbízhatóak (pl. a nyilas előretörés tényét a 1939-es választásokon előre tudták jelezni, de a mértékét már nem), másrészt az Imrédyvel szembenálló konzervatív körök ezt az információforrást sikeresen blokkolták.(Ld. erre a 185. jegyzetet) 32 Magyarság, 1938. május 15. 33 Erről a Magyarság, 1938. június 17-i száma közöl egy nyúlfarknyi hírt. Tárgyalásaikról konkrét adatokat nem sikerült fellelni. 34 Alfoldy Alajos közlése; 1995. június 4. (Alfoldy Kovrig utóda volt az osztály élén) 35 így például az akkor már nagybeteg Bangha Béla S. J.-vel is; Eglis István egykori EMSZO-titkár (Egyházközségi Munkásszakosztály) 1956. október 28-i feljegyzése (a szerző birtokában) 36 Az OTI-nál 4 igazgatói és ugyanennyi aligazgatói állás létezett (Magyarország Cím- és Névtára, Bp., 1940); Kovrig 1927 óta töltötte be ezt a posztot. 37 A Minisztérium megszüntetéséhez nagyban hozzájárult az ún. Dréhr-ügy: az államtitkár egyik fő résztvevője volt a lágymányosi telekpanamának. Elítéltetését csak öngyilkossága akadályozta meg, ez azonban, úgy látszik, Kovrig karrierjét nem befolyásolta... 38 Szociálpolitika, i. m. 23.; Szociálpolitika és szociális reform; K. Sz. 1934. január; 24-25.; A proletariátus megszüntetése; K. Sz. 1937, november, 594.; stb. 39 Közös volt bennük annak a nézetnek az elfogadása is, hogy a szociálpolitikának határai vannak, melyeket ha túllépnek, a fellépő kár meghaladja a hasznot. (Erről ír pl. a Szociálpolitika c. művében (i. m. 73.), de a már az USA-ban, Milwaukee-ban írt könyvében is. (Kovrig Magyar társadalompolitika i. m. 8-9.) 40 Országos Levéltár. Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek К 27. (Továbbiakban O. L. Mintán. jkv.)196. dob., 37. napirendi p. 41 Jellemző részlet az indoklásból: az „egységes elvi és gyakorlati irányítás ugyanis oly mélyreható belenyúlást jelent a tárcák... hatáskörébe és oly ellentétek felidézésére alkalmas, hogy ennek végrehajtására, illetőleg kiküszöbölésére csak a miniszterelnök alkalmas." Uo. 42 O. L. Mt. Mintán, jkv. 196. doboz, 37. napirendi p. 43 A Társadalompolitikai Osztály nem új szervezet: az egykori Népjóléti Minisztérium helyett létesítették. Az átszervezésig Bencs Zoltán vezette; ő — kárpótlásul — országgyűlési képviselő és a Képviselőház Közoktatási, illetve Pénzügyi Bizottságának lett tagja. (Magyarország tiszti cím- és névtára; 1938. 23. illetve 1940. 14 és 18.) 44 A kommüniké Imrédy megbecsülésének és annak adott hangot, hogy tartóztatta Hómant a lemondástól; ugyanezt írják a minisztertanácsjegyzőkönyvében is. (Mindkettőt ld. O. L. Mt. Mintán, jkv. 196. dob., 37. napirendi p.) A távozás mögött részben az ekkor még mérsékelten jobboldali és külpolitikájában lavírozó Imrédy és az egyértelműen németbarát Hóman ellentétét lehet sejteni, részben pedig azt, hogy Hóman felismerte: az általa kidolgozott keretek közt neki mozgástér aligha jut. Antalról ugyanez a kommüniké szűkszavúan csak annyit jegyez meg, hogy áthelyezték a Miniszterelnökségre. (Fg., 1938. július 12.) 45 A Sajtó-, a Társadalompolitikai (olykor Nemzetnevelési néven is említett) és az Összekötő Ügyosztály. 46 Országos Levéltár К 29; Miniszterelnökség, V, Társadalompolitikai Osztály iratai — továbbiakban O. L. Me. V О. — О. L. Me. V О. 1. cs. a. dossz. 59. f. és „Jelentés a kormány 1938. évi működéséről; V Osztály" Uo., 17-23. f. 47 VÖ. 6. j. 48 O. L. Me. V О. 1. cs. с. dossz. 9. fol. és Kovrig: A magyar társadalompolitika i. m. 170.
