Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
KÍSÉRLET PROPAGANDAMINISZTÉRIUM LÉTREHOZÁSÁRA. 367 „központi szerv alá rendelését", mely „szakemberek bevonásával, a legteljesebb anyag és helyzetismeret birtokában céltudatosan és fokozatosan építi ki a rádiót a korszerű propaganda leghatásosabb eszközévé". A műsorpolitikában a helyszíni riportot javasolta az első helyre tenni, melynek témájául az ifjúságot, a nemzetvédelmi-, végül pedig a szabadidőmozgalmat jelölte meg; fontosnak tartotta a túlzások kerülését és a szociális tárgyú hírek kiemelését is.18 4 A tervnek hamarosan kormányzati szintű visszhangja is támadt.18 5 Ez az előterjesztés elvben Kovrigét követte; gyakorlatban azonban a végrehajtást — főleg a néprádió kérdésében, a pénzügyi nehézségek miatt — a végtelenbe tolta ki.18 6 A rádió propagandaeszközként ilyen formában történő felhasználása bizonyos mértékig a német eljárást követte, egy lényeges különbséggel: Kovrig (és a kormány javaslattevője is) hangsúlyozta a propaganda rejtésének fontosságát, a magyarság lelkialkatát, a „magyar és német nemzeti jellem alapvető eltérését", és — jellemző módon — „a magyar ember egészséges kritikai érzékét" említve indokként.18 7 Ezt a rádió esetében színes műsoroknak, zenedaraboknak az információs adások közé iktatásával, sőt — később alkalmazott módon —- „irányított" kívánságműsorok adásával tartotta célszerűnek elérni. A német propagandamódszerek részbeni átvételére a Társadalompolitikai Osztály gyakorlati kísérletet is tett. Erre alkalmat 1939. augusztus 8-a, a szegedi Fővezérség megalakulásának 20. évfordulója kínált. Ezt a napot már 1921-től kezdve rendszeresen megünnepelték, azonban az évről-évre ismétlődő, hasonló, sőt gyakran azonos külsőségek és személyek, a szúkkörűség, az átlagpolgárok kirekesztése fokozatosan elszürkítették az eseményt. Az ünnepség megszervezésével — több más szervvel közösen — az V Osztályt bízták meg. Kovrigéknak láthatóan hármas céljuk volt: mindenekelőtt az ellenforradalmi gondolatot akarták „leporolni", másodszor új, szociális, a „koreszmének megfelelő" tartalommal megtölteni az ünnepet, végül pedig nemcsak Szeged népét, de az egész országot célozták bevonni.18 8 Az elképzelés nagyszabású voltához képest a Kovrig számára rendelkezésre álló eszközök igen szerények voltak. Jobb híján levéllel fordultak Magyarország minden szóbajöhető helyhatóságához: írják meg, falujukban ki volt ellenforradalmár vagy a forradalom áldozata, illetve hogy ezek vagy hátramaradottaik részt kívánnak-e venni az ünnepen. Arra azonban már nem volt lehetőségük, hogy kérésüket nyomatékosítsák: kizárólag a helyi jegyzőn múlt, hogy a felhívást a „szokásos helyi hírközlő eszközökön keresztül" (értsd: a kisbírón át) nyilvánosságra hozza-e. Visszajelzések szerint ez sok helyen nem történt meg, ahol pedig igen, ott teljes érdektelenséggel találkozott. Ha mégis jelentkezett valaki, az a legritkább esetben volt földműves vagy gazda, hanem tipikusan kiskereskedő, sváb vagy zsidó származással. Az esemény előtti mozgósítás tehát kudarcot vallott; ha lefolyását nézzük, ugyanezt mondhatjuk el. Bár a KALOT, az EMSZO illetve a HSz tagsága kivonult, de más csoportokat (mindez aratás vége felé történt!) nem tudtak megmozgatni. A külsőségek is teljesen hagyományosra sikeredtek. A legnagyobb kudarc azonban az országos visszhang elmaradása, sőt a teljes közömbösség volt. A németek a tömeges felvonulásokat nemcsak a helyszíni résztvevők nagy számával tették igen hatásos eszközzé, hanem időben18 9 és térben
