Századok – 1997

Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353

368 HÁMORI PÉTER való nagymértékű kiterjesztésükkel is. Az utóbbira a rádiózás, főleg a közösségi rádiózás kínált megoldást.19

0

A magyar rádió azonban Kovrig szándéka ellenére az eseményekről egyetlen helyszíni közvetítést sem adott;19

1

a filmhíradó pedig a teljes műsoridő kb. egynegyed részében számolt be róla, átlagos állami ünnepnek festve le, s hosszan fényképezve Teleki Pál miniszterelnök meglehetősen unalmas beszédét.192 A sikertelenség oka többrétű volt: egyszerre szerepet játszott benne Kovrig Béla és a rádió, illetve filmhíradókat készítő Magyar Film Iroda befolyásos irányítójának, Kozma Miklósnak a személyes ellentéte (mely olykor kicsinyes gyűlölködésben is megnyilvánult),19

3

a hatóságok passzivitása (sőt egyes esetekben nyílt szembenállása), és a titkosság alapelvének kínos betartása. (Ez a már beszervezett személyek mozgósítását lehetetlenné tette, hiszen el kellett kerülni lelepleződésüket). A jelentő- és információterjesztő szolgálat sikeres működése dacára a Társadalompolitikai Osztályt egyre több támadás érte.19

4

Kovrig és Teleki viszonya is egyre rosszabb lett, elvi ellentéteik sokasodó vitákat eredményeztek,19

5

különösen a „Szegedi Nap" látványos kudarca után. Ez vezetett oda, hogy Teleki Pál 1940. január 8-án a Társadalompolitikai Osztályt beolvasztotta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba,19

6

feladatköreivel, személyzetével19

7

és az épülettel együtt. A VKM-en belül az egykori Társadalompolitikai Osztály a VII/1 Főosztályon belül működött tovább;19

8

Kovrig pedig — fájdalomdíj gyanánt — megkapta a kolozsvári egyetem rektorságát. A bizalmi hálózatot Nemzetpolitikai Szolgálat néven szervezték át, és Alföldy Alajos19

9

vezetése alatt egészen 1942-ig (más adatok200 szerint 1944-ig) működött. A Társadalompolitikai Osztály alig másfél éves működése mérlegének megvonásához maga Kovrig Béla adja meg a kulcsot: „Ha egy (társadalomban) alkalmazott eljárások... csoportját értékeljük, mérlegelnünk kell az általuk szolgált célokat s azt, vajon ezekre figyelemmel választották-e ki a lehetséges eszközöket, és helyesen és kellő időben használták és alkalmazták ezeket, mint eljárási módokat."201

A célok tekintetében a nemzeti közvélemény állami alakítására tett kísérlet aligha ítélhető el, főleg, ha figyelembe vesszük indokoltságát (háborús fenyegetettség, a társadalom egyes rétegeinek gyors és veszélyes radikalizálódása) és azt, hogy ebben az időben már Európának szinte minden országában működött hasonló hivatal vagy minisztérium.20

2

Ami viszont a cél megvalósítását illeti, Kovrig és osztálya igen gyenge teljesítményt nyújtott. Tervezeteik közös jellemzője volt az irreális költségigény; több esetben — egy információterjesztéssel és -szerzéssel egyformán foglalkozó hivatalnál kissé furcsa módon — alapvetően elszámították magukat intézkedéseik társadalmi-politikai fogadtatása kérdésében; javaslataik részletessége olykor megdöbbentő kicsinyességet és fantáziátlanságot20

3

tükrözött. A kudarc oka azonban nemcsak Kovrig és munkatársai személyében kereshető. Oka volt mindenképpen a számukra kiutalt kb. 300 000 Pengő évi keret csekély volta (alighanem az első évben az épületet is ebből kellett megvenni), valamint — legfőbb akadályként — a társadalom vezető politikai erőinek erős és bizonyos mértékig váratlan ellenállása az Osztállyal és terveivel szemben. Végeredményben a Miniszterelnökség V, Társadalompolitikai Osztálya kisszerű közjá-