Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
366 HÁMORI PÉTER zött: a Magyar Szociális Népmozgalom 25 000 Pengőt kapott havonta, ezen belül a HSz a legtöbbet: 12 000-et. A KALOT is hasonló összeget vehetett fel (11 000 Pengőt, további 3 700-at pedig a Magyar Szolgálaton át). Az EMSZO, apolitikus jellege és viszonylag kis mérete miatt szerény 2000 Pengővel kellett hogy beérje.174 A teljes költségvetés — a sajtóra, plakátokra fordított 70 990 Pengős összeggel — elérte a havi 210 840 Pengőt; ezt az összeget azonban csak néhány hónapon keresztül fizették ki. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen méretű szervezetet teljesen nem lehetett titokban tartani. Bizonyos részletei, főleg a Tűzharcos szövetség állami-miniszterelnöki támogatása napfényre került, s az igen kényes témában több interpelláció is elhangzott.175 Részben ezeknek a hatására a szervezést és működést még a korábbinál is nagyobb titokban folytatták. A „földalatti munkát" oly tökélyre vitték, hogy az Osztály által nyomatott és bizalmasan terjesztett anyagokat nemegyszer a csendőrség kobozta el.17 6 A levéltári anyag alapján úgy tűnik, a jelentések alkalmilag születtek, s nem valamilyen rendszerességgel (havonta, kéthavonta). Általában őszintén, a valóságnak megfelelően tárták fel a vidék helyzetét; gyakori volt a kritikus hang is.177 A jelentéseket Kovrig személyesen a miniszterelnökhöz továbbította; tekintettel arra, hogy Teleki köztudottan nem bízott a sajtóban,17 8 politikájának fogadtatásáról ezekből a jelentésekből alkothatott képet. A Társadalompolitikai Osztály — a Nemzetpolitikai Szolgálat megszervezése mellett — kísérletet tett a német propagandamódszerek hazai meghonosítására is. Ha azonban a német törekvéseket a tömegek totális szellemi-lelki mozgósítására összevetjük a Miniszterelnökség V osztályának ugyanerre vonatkozó terveivel, igencsak sajátos képet kapunk. Magyarországon 1939 nyarán a lapok címoldalon hozták Európa háborúra készülését, s az emberek és politikusok többsége Magyarország belesodródását is elkerülhetetlennek, de legalább valószínűnek tartotta. Az ország közhangulatának befolyásolása éppen ezért a kormány számára talán még égetőbb kérdés lett, mint korábban, például a felvidéki feszültség idején. A rádió szerepét ebben nem volt nehéz felismerni: a német tapasztalatok egyértelműen kijelölték a leghatékonyabb utat, sőt, ekkor már az elkerülendő hibákból179 is csinos kollekciót kínáltak. E mellett meg lehetett szívlelni az EIAR, az olasz rádió ilyen értelmű tanácsait is. Magyarországon ekkor 383 505 rádióelőfizető volt (a visszacsatolt területekkel ez a szám 419 233-ra emelkedett);18 0 ez a családtagokkal együtt durván 1.2-1.6 millió hallgatót jelentett. A problémát nem is annyira a készülékek alacsony száma, hanem kedvezőtlen társadalmi eloszlása okozta.18 1 Ennek a kérdésnek a megoldásával különféle tényezők régóta foglalkoztak.18 2 A Miniszterelnökség Társadalompolitikai Osztálya nem sokkal a kormányváltozás után nagyszabású tervet nyújtott be. A javaslat18 3 érezhetően hosszabb idő alatt készült el: műszaki-gazdasági pontossága érdekében postamérnökökkel, rádiógyártó- és szervizelő szakemberekkel, cégekkel konzultáltak. Lényege az olcsó „népvevő" tömeggyártásának beindítása illetve országos szervizhálózat kiépítése volt, ami eszerint 2,5 millió Pengőbe [!] és fél - egy évbe kerülne. Emellett javasolta a rádiópropagandának egy
