Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
KÍSÉRLET PROPAGANDAMINISZTÉRIUM LÉTREHOZÁSÁRA. 357 kormányzati propagandát közvetlenül irányító, egyes esetekben abban tevőlegesen résztvevő intézményként szerepelt Imrédy és Kovrig terveiben.4 9 A leírásból teljes mértékben hiányzik az eszközök megjelölése; habár sokrétű és szerteágazó tevékenységet írt elő, az ehhez elengedhetetlen dolgok (tényleges hatáskör, a hivatali összeköttetések, és az alá- és fölérendeltségi viszonyok) tisztázása nem történt meg. Mindez előre láthatóan komoly problémák forrása volt. A hivatali személyzet összeállítása ezzel szemben nem ütközött nehézségekbe. Kovrig saját szakmai ismeretségi körét vette fel:5 0 ezek széles látókörű, művelt, többfajta feladattal megbízható, néhány esetben5 1 kiemelkedő, sőt a szakterületén nemzetközileg híres szakemberek voltak. Az alacsony létszám — mindössze tíz fő — mindazonáltal komoly korlátja volt a kijelölt hatalmas munka sikeres elvégzésének. Hatáskörvita a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal Annak az oka, hogy Imrédy a kiépülőfélben levő miniszterelnökségi propagandaosztályt igyekezett a lehető legnagyobb hatáskörrel felruházni, nemcsak általános politikai nézeteiben kereshető, hanem abban a (Kovrig által többször megerősített) meglátásában, hogy a propaganda szétforgácsolása, megosztása különböző hivatalok és minisztériumok között a hatékonyság rovására fog menni, a speciális magyar tervek által megkövetelt, és sokszor hangsúlyozott bizalmas szervezést (tulajdonképpen a titkosságot és „titokzatosságot"5 2 ) pedig egyenesen lehetetlenné teszi. A hatáskör lehető legszélesebbre szabása előre láthatóan súrlódásokat idézett elő, mindenekelőtt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal. Imrédy ezt az összeütközést vállalta, egyrészt, mert Kovrigot személyes barátjának, míg Teleki Pál minisztert riválisának tekintette,5 3 másrészt pedig a tanácsadóival együtt ügy látta, hogy a VKM nem képes érdemben befolyásolni a magyarországi közhangulatot. Ezeknek az okoknak tudható be, hogy Imrédy nagyszabású tervvel állt a minisztertanács elé: egy meglehetősen bő listával, mely azokat a hatásköröket tartalmazta, melyeket a Miniszterelnökség alá kívánt vonni. A népművelési rádióelőadások, a nemzetnevelési propagandakiállítások, a nemzeti önismeretre vonatkozó pályázatok, a szabadidőmozgalom ügyei, a külföldi propaganda, a diapozitívtár, a tanintézeteken kívüli nőmozgalom ügyei, továbbá általánosságban minden, a 21. évét már betöltött polgárt „célbavevő" propaganda (melyek korábban VKM hatáskörben voltak), mind miniszterelnökségi ügy lett volna. A VKM hatáskörében a színházak (de a népszínmű már nem!), a „kifejezetten ifjúsági és kultúrpolitikai" ügyek, továbbá (Telekire való tekintettel) a cserkészet maradt volna5 4 - tehát a hagyományos keretekben is többé-kevésbé jól dolgozó nemzetnevelési szervezetek, illetve azok, melyekhez a „hagyományos" szakértelem és társadalmi kapcsolatok kellettek. Hiába szerepelt a miniszterelnöki előterjesztés indoklásában, hogy „...csorbítatlan marad a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter hatásköre még ama közfeladatokban is, amelyek ellátása a gyakorlatban szükségképpen érintkezik a nemzet felnőtt tagjainak politikai nevelésével",55 egyértelműek voltak az előter-
