Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
356 HÁMORI PÉTER népjóléti miniszter jobbkeze és egyben a megszüntetett Népjóléti Minisztérium utolsó államtitkára volt.3 7 Kovrig számos szociálpolitikai tárgyú könyv szerzőjeként behatóan ismerte az akkor legkorszerűbbnek számító angolszász társadalompolitikai irányzatokat is. Nézetrendszere általánosságban a „szociális kereszténységen" alapult, ugyanakkor — habár karrierje folyamán maximálisan kihasználta azt — visszásságai miatt elvetette a demokrácia Magyarországon akkor fennálló formáját, s következetesen képviselte egy „reform-fasizmus" hazai bevezetésének szükségességét.38 Szakértelme mellett azért is eshetett reá Imrédy választása, mert kiterjedt társasági-társadalmi és szakmai kapcsolatokkal bírt, s mindemellett Imrédyvel személyes jó, sőt baráti viszonyban volt.39 Kovrig Bélának, mint kijelölt miniszterelnökségi osztályvezetőnek első munkája (az általában Hóman Bálint nevéhez kapcsolt) törvényjavaslat4 0 kidolgozása volt. A tervezet egy, a Miniszterelnökség alá rendelt, központi szervezésű hivatal létesítését irányozta elő, az egyes szaktárcák felett álló hatókörrel,4 1 s Hóman az 1938. július 11-én tartott minisztertanácson mutatta be.42 A másnapi lapok szinte kivétel nélkül ismertették az eseményt, azonban egyikük sem kommentálta. Mindössze annyit tettek hozzá — új fejleményként -, hogy az új hivatal4 3 vezetését valószínűleg Hóman Bálint helyett Antal István addigi igazságügy-minisztériumi államtitkár fogja végezni.4 4 A minisztertanácsi döntés után megkezdődött a gyakorlati szervezőmunka. Antal hamar elérte, hogy ne csak az V, Társadalompolitikai Osztály felügyeleti jogát kapja meg, hanem valamennyi, propagandával foglalkozó miniszterelnökségi hivatalét.4 5 Ezekből július végére megszervezte a Magyar Királyi Miniszterelnökség Nemzetnevelési Csoportját. Az ezen belüli új, V Osztály megszervezését azonban nem Antal István, hanem Kovrig Béla végezte el. Az Osztály ügykörét is az ő javaslata4 6 alapján jelölték ki: „kezdeményezés és tényleges közreműködés a nemzeti közgondolkodás elvi (ideologikus) alapjainak kialakulásánál (sic!) ... A nemzet eszményeinek és eszméjének elmélyítése a köztudatban.... a magyar kötelességtudat általánosítása, a hazaszeretet, az önfeláldozó kötelességteljesítés, a nemzettel való mindenben azonosulás, az áldozatközösség és a nemzetszolgálat szellemének ébrentartása és fejlesztése, az esetleg tapasztalható társadalmi depressziónak tervszerű hangulatkeltéssel való ellensúlyozása, a nemzet életének irányítóiba vetett bizalom fenntartása és általánosítása." „A falu népének megfelelő időközben történő tájékoztatása a legfontosabb hazai és külföldi eseményekről s azokról az őket érintő intézkedésekről, melyek gazdasági, szociális, kulturális helyzetükben számukra előnyt jelentenek.... Az ország szellemi gócpontjain évente tartott legkülönbözőbb előadások,... A ponyvairodalom megfigyelése, befolyásolása, nemesítése. Kapcsolatkeresés az élő magyar irodalommal s a néphez közelálló, építőkészségű írók alkotásainak közvetítése a legszélesebb olvasóközönséghez." Külön figyelmet érdemel a vidék előtérbe helyezése: ennek oka nem elsősorban a rendszer „parasztromantikájában" keresendő, hanem mindenekelőtt abban, hogy a hagyományos sajtóbeli kormánypropaganda a falvakat nem érte el.47 A feladatkörök fenti meghatározása alapján egyértelmű, hogy a létrehozott Társadalompolitikai Osztály (ellentétben Kovrig eredeti elképzelésével és visszaemlékezéseivel4 8 ) nem szociológiai-szociálpolitikai tanácsadó, hanem az állami-
