Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
KÍSÉRLET PROPAGANDAMINISZTÉRIUM LÉTREHOZÁSÁRA. 355 az érdekképviseletek korporativ átalakitását.21 Terveiben, azok szociális-társadalmi szempontból nagyszabású volta ellenére — illetve egyes politikai körök esetében éppen ezért — csak korlátozott támogatásra számíthatott. Az országgyűlés és a politikai pártok mértékadó személyiségei csak komoly fenntartásokkal támogatták. A közvéleményt hagyományosan befolyásoló újságok nagyobb része inkább kötelességszerűen dicsőítette,2 2 annak ellenére, hogy az előfizetők körében elődjeinél kétségkívül népszerűbb volt.2 3 A nyilvánosság egy kis, de egyre befolyásosabbá váló része viszont — legalábbis kezdetben — feltétel nélkül mellé állt: ez az ifjúkatolikus mozgalmak jobb szárnya volt.2 4 Mellettük számíthatott a szociálisan érzékeny, s a pápai enciklikákat, katolikus társadalom-szervezési elméleteket ekkoriban megismerő alsóklérusra is. A papi koronákon (esperesi kerületenként tartott lelkészi összejöveteleken) és a Divini Redemptoris25 enciklika által előírt — bár Magyarországon akkoriban még csak kevésszer megtartott — heti szociális megbeszéléseken főként a fiatal káplánok és plébánosok többször tárgyaltak arról, hogy szabad-e a szentbeszédekben Imrédy támogatására felszólítani a népet. A református vidékeken helyenként Gömbös utódjának tartották, s tőle várták az akkor elmaradt reformok véghezvitelét.26 Hozzájárult ehhez, hogy néhány, már korábban bevezetett szociális intézkedést és szervezetet sokan (inkább ok nélkül, mint okkal) Imrédy nevéhez kapcsoltak.2 7 Imrédy előtt kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a vonakodó, később pedig olykor nyíltan ellenséges2 8 sajtó hagyományos eszközökkel történő befolyásolása önmagában csak defenzív megoldást jelentett; aligha biztosíthatta az „egységes közvélemény" kialakítását, vagyis azt, hogy a kormánypolitikát széles társadalmi bázis támogassa.2 9 A miniszterelnök mindemellett pontosan tisztában volt azzal, hogy az újságok sokkal inkább a közvélemény formálói, semmint hiteles közvetítői,3 0 s hogy a „nép" és az ország vezetői közti hagyományos információs csatornák ekkorra egyre kevésbé képesek betölteni szerepüket.31 Mindezen okok vezettek oda, hogy Imrédy a központi propagandaszerv sürgős felállítása mellett döntött. Hóman Bálint, a kijelölt vezető már megbízatása átvételének másnapján nyilatkozott terveiről.3 2 A szavaiból azonban csak az derült ki, hogy munkatársa mindössze egy van, Antal István igazságügy-minisztériumi államtitkár és még egyiküknek sincsenek konkrét elképzelései. A szervezeti és alárendeltségi kérdésekről sem közölt semmit, csak azt sejtette, hogy nem önálló minisztérium megszervezéséről, hanem csak egy hivatalról van szó. (Ennek ugyanakkor ellentmondani látszik, hogy Antal István nem sokkal később Berlinbe utazott Hanke propagandaminisztériumi államtitkárhoz a „német... propaganda szervezetét tanulmányozandó".3 3 Ez és több más jel utal arra, hogy Antal kezdettől egy német típusú propagandaminisztérium honi megvalósítását szorgalmazta, saját vezetése alatt.3 4 Sajnos a szervezés kezdeti szakaszát, Hóman tevékenységét adatok hiányában nem lehet rekonstruálni. Az bizonyos, hogy többekkel folytatott tárgyalásai35 után Dr. Kovrig Bélát választotta ki a Miniszterelnökség V Ügyosztályának vezetőjévé. A választás oka nem ismert, de sejthető, az mindenképpen közrejátszott benne, hogy Kovrig ekkor (mindössze 38 évesen) az OTI aligazgatója volt.36 Gyors karrierjét sokan annak tulajdonították, hogy nevelőapja, Dréhr Imre, Vass József
