Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
346 ZEIDLER MIKLÓS 91 A Revíziós Liga oly kényes anyagi helyzetbe került, hogy a Magyar Szemle szerkesztőségétől a lap példányainak ingyenes küldését kérte, amire az — maga is szegény lévén — csak 50%-os kedvezményt tudott felajánlani. A Magyar Revíziós Liga levele a Magyar Szemle szerkesztőségéhez. 1931. december 3. A Magyar Szemle válaszlevele 1931. december 13. OSzKK Fond 7/1311. 92 Ebből az összegből a Miniszterelnökség 31250, a Külügyminisztérium 18750, a Honvédelmi Minisztérium 12500, a Pénzügyminisztérium 7500, a Kereskedelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium 2500-2500 pengővel vette ki a részét. A Liga 1938. július 1-től kezdődően havonta 5000, költségvetési félévenként pedig előre 7500 pengőt vehetett fel. Feljegyzés. 1939. december 14. OL К 30 1939-B/15-1977. biz. sz. (Minisztertanácsi jegyzőkönyv nem maradt fenn.) A Liga egyes könyvek megjelentetésére külön támogatásokat is kapott. Ld. OL К 28 Miniszterelnökség. Nemzetiségi és kisebbségi osztály iratai. 1939-431-L-17851. 93 A sinaiai tárgyalások előzményeire ld. Juhász i. m. 166-169. 94 Összegző adatok hiányában is kiderül, hogy a Miniszterelnökség közbenjárására a Földművelésügyi Minisztérium évi 6000 pengőt folyósított, az Iparügyi Minisztérium évi 2000-et, a Közellátási Minisztérium — és jogelődje, a Külkereskedelmi Hivatal — pedig évi 3000-et. Ugyanennyi érkezett az IBUSz-tól valamint a Dunántúli Villamossági Rt.-tól, míg a MAV évi 2000, a Székesfővárosi Községi Takarékpénztár évi 1500 és még a Postavezérigazgatóság is évi 500 pengő segélyt nyújtott. Fali levele Bárdossy külügyminiszterhez. 1941. július 9. OL К 28 1939-431. L 17851. sz. 91. Mindez együtt 21 ezer pengőt tesz ki, de ez aligha a teljes lista. A tagdíjakból befolyó pénzekről csupán egyetlen forrás áll rendelkezésre: 1932-ben a salgótarjáni bányászok tagdíjként 5342 pengőt fizettek. Lukács és Fali levele a salgótarjáni bányaüzemek dolgozóihoz. 1932. december 28. MNM LTM. Iratgyűjtemény. 87.8.4. sz. 95 Mint írta, Gellértnek lépést kellett tartania a román hatóságokkal, melyek „havonként vagonszámra küldenek élelmiszert berlini követségükre, amely abból ellátja a nagyszámú román propagandistát, hogy fogadásokat, vendégeskedéseket rendezzenek. Az általunk igen minimális mennyiségben kért élelmiszer lehetővé teszi azt, hogy titkárunk a legszámottevőbb német újságírókat és a közéletben résztvevő egyéb személyeket szerény keretek között vendégül láthassa és így nemzeti munkáját eredményesen végezhesse". Fali levele Györffy-Bengyel Sándor közellátásügyi miniszterhez. 1942. május 21. OL К 66 1942-III-4. 31659/42. sz. Ugyanekkor a Fali által kért 30600 pengő különjuttatás helyett a Miniszterelnökség illetékes osztálya egyszersmindenkorra 2000 pengőt engedélyezett. Feljegyzések. 1941. május 10. és június. OL К 28 1939 L 17851. sz. 90. és 94-95. Fall levele Bárdossyhoz. 1941. július 9. Uo. 89. 96 Amikor pl. a Liga írásait is közlő Magyar Külpolitika arról számolt be, hogy „Anglia és Olaszország után az idáig meglehetősen rosszindulatúlag semleges Svájc sajtója és közvéleménye is Magyarország mellé állott", mindössze annyi történt, hogy a Corriere del Ticino, olasz-Svájc egyik jelentősebb lapja, cikket jelentetett meg a Klebelsberg-féle neonacionalizmusról. Ami az olasz sajtót illeti, annak egy részében, nyilvánvalóan a közép-európai politikai térnyerés és az olasz-magyar szerződés szellemének megfelelően, magyarbarát írások jelentek meg, a brit sajtó ellenben, a Rothermere-birodalom lapjait és néhány szórványos rokonszenvező cikket leszámítva, nem állt a revízió pártjára - a közvéleményről nem is beszélve. MK 1928. június 16. 15. 97 Ez részben igaz is volt, hiszen többek közt éppen Rothermere kezdeményezésére jónéhány a trianoni béke visszásságaira rámutató felszólalás hangzott el a brit parlament mindkét házában, sőt már 1927 nyarán pártközi bizottságot is alakítottak a közép-európai és magyarországi viszonyok tanulmányozására. E csoport ugyan kézzelfogható eredményt nem tudott felmutatni, viszont — már csak magas létszámánál fogva is — kétségkívül segített abban, hogy a kérdés napirenden maradjon. A kormány és a Revíziós Liga között állandó súrlódásokat váltott ki, hogy míg előbbi politikai súlyának megfelelően kezelte a magyarbarát tömörülést, addig a Liga eltúlozta annak fontosságát. Herczeg i. m. 145. és Királdy-Lukács György londoni követségi titkár bizalmas jelentése Kányához. 1935. január 2. OL К 63 Külügyminisztérium. Politikai iratok. 1934-39-49 (1936). 98 A sorozat füzeteire érdemben reagáló egyetlen ismert külföldi tanulmány Aldo Dami: La Hongrie de demain. Critique des programmes révisionnistes. Párizs, André Delpeuch, 1929. (Javított és átdolgozott kiadása: Párizs, Les Oeuvres Représentatives, 1933.) Alapvetően baráti hangú könyve is bírálta a túlzott vágyakat s egy mérsékeltebb revíziós tervet terjesztett elő. Ld. 93., 147-154. és melléklet. Egy másik cikk (Harold Temperley. How the Hungarian Frontiers Were Drawn) kurta félmondatban utasította el a Ligának a Határmegállapító Bizottság elleni vádjait. Ld. Foreign Affairs 1928. április. 442-443. A genfi miniszterrezidens véleménye szerint „a kiadmányok hemzsegnek a francia nyelvi hibáktól, elannyira, hogy a szöveg gyakran érthetetlenné válik". Hevesy Pál jelentése
