Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
312 ZEIDLER MIKLÓS duzzadt. Kifelé tehát, mint azt elnevezése is sugallja, a Liga egyfajta csúcsszerv volt, amely a tagjainak sorába lépett szervezeteket és magánszemélyeket tömörítette a revízió érdekében, ám jóval nagyobb jelentőségű volt az az operatív munka — a voltaképpeni propaganda —, melyet a szűkebb vezetőség önállóan irányított.3 0 A Liga revíziós programja A Revíziós Liga nem hirdetett tételes programot, s propagandájában az etnikai alapú és az integrális revízió gondolata később sem vált el élesen egymástól. Fenyő szerint a Ligának a kikezdhetetlen, tudományos igényű propaganda mellett „befelé az volna a feladata, hogy a magyar közönség szemét a józan realitásokra felnyissa. Hogy különválassza azokat a vágyakat, amelyeket vérzőn a lelkünk mélyére kell parancsolnunk, azoktól a reális és szerencsés körülmények között megvalósítható revíziós kívánságoktól, melyeknek éppen a kiváló angol lord adott világraszólóan kifejezést". Ugyanilyen értelmű volt a júliusi alakuló közgyűlés által Rothermere-hez eljuttatott levél is. Ezzel szemben Herczeg ugyanezen a gyűlésen leszögezte: „az úgynevezett Rothermere-vonal nem magyar javaslat, nem magyar elme terméke. A magyar nemzet nem adja föl jogát a maga ezredéves, Európának és az emberiségnek itt nagy szolgálatokat tett államterületéhez." Az ellentmondás feloldása csak egyféleképpen lehetséges: a Liga fő célkitűzése alkalmasint az volt, hogy a rendelkezésre álló minden módon bemutassák a Magyarországot ért méltánytalanságokat és igyekezzenek növelni a békeszerződést ellenzők táborát.31 Jellemző, hogy a Liga első kiadványai igyekeztek elősorolni a trianoni béke felülvizsgálata mellett felhozható összes érvet: támadták az utódállamoknak az egykori magyar nemzetiségi politikát elítélő megállapításait, és a békekonferenciához eljuttatott néprajzi statisztikáit. Tagadták Magyarország háborús felelősségét s bírálták a konferenciát, amiért a meghirdetett wilsoni pontok közül a néprajzi és önrendelkezési elvet a magyarok esetében nem érvényesítették. Egész gyűjteményét adták a magyar kisebbségek politikai, gazdasági és kulturális sérelmeinek — ami a békeszerződés kisebbségi cikkelyeinek a kisantant-államok részéről történő megsértését jelentette — sa térségben tapasztalható válsághelyzet okául a történelmi Magyarország feldarabolását tették meg. A békeszerződés revíziójának lehetőségét jogi érvekkel is alátámasztották: hivatkozásul a Nemzetek Szövetsége Alapokmányának a békét fenyegető körülményekről szóló 11. cikkét, az alkalmazhatatlanná vált szerződések felülvizsgálatát lehetővé tevő 19. cikket és az esetleges határkiigazítások lehetőségét elvileg nem kizáró Millerand-féle kísérőlevelet hozták fel. Tételes területi követeléseket azonban egyetlen munka sem tartalmazott.32 Az igen sokrétű — és elemeiben olykor nehezen összeilleszthető — érvrendszert felvonultató Liga Magyarország területi igényeinek meghatározásakor rendkívül óvatos volt. Mindennek hátterében az állt, hogy bár szólamaiban a Liga az etnikai revízió talaján állt, ideálja a korlátozott mértékben modernizálni kívánt történelmi Magyarország volt.3 3 E változat mellett persze — ezt jól látták — hiábavaló lett volna széleskörű külföldi propagandát kifejteni, ezért utóbb, alapelveik megfogalmazásakor, „a nemzetiségi elv és az önrendelkezési jog érvényesítése" mellett foglaltak állást és különbséget tettek a revizioniz-
