Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 313 mus és az irredentizmus között, mely utóbbival, úgymond, semmi közösséget nem vállaltak.34 A történeti jogra, a civilizációs haladottságra és a gazdasági nagytér előnyeire való hivatkozások azonban burkoltan mind az integer Magyarország visszaállítását szorgalmazták, még ha formailag csupán arra szolgáltak is, hogy rámutassanak a békeszerzők által elkövetett hibákra. 1929 áprilisában keletkezett az első fennmaradt dokumentum, amely elvi szinten szól a Magyar Revíziós Liga céljairól. Herczeg Ferenc elnök az igazgatósági ülésre készített beszédfogalmazványában hitet tett a békés revízió mellett és megállapította, hogy „mi nem hivatkozunk ezeréves jogokra, nem követelünk privilégiumokat a magyarság számára, mi csak annyit akarunk: alkalmazzák azokat az elveket, amelyeket az évszázados fejlődés mint a népek békés együttélésének garanciáját minden civilizált emberre nézve kötelezővé tett: először a nemzetiségi elvet, másodszor a népek önrendelkezési jogát". (Ez a gyakorlatban a magyar többségű körzetek feltétel nélküli visszatérését, a többi területen pedig a hovatartozás kérdését eldöntő ellenőrzött népszavazások tartását jelentette volna.) „Ez a jogi alap, amelyen állnunk kell. Hogy ebből mit és mennyit lehet megvalósítani, az a történelmi helyzettől függ és az erőtől, amelyet a nemzet a döntő pillanatban ki tud fejteni."3 5 Ez a formula egyfelől szalonképes volt a külkapcsolatok számára — amennyiben általánosan elismert jogelvekre hivatkozott —, másfelől az integrális revízió híveit is kielégítette, mivel nem jelentett lemondást a történelmi határokról. Elvileg könnyebbséget hozott a propagandamunka számára is, hiszen végre egységes alapot nyújtott, de továbbra is többféle — gazdasági, politikai, jogi, történeti — érvvel lehetett színre lépni, és valószínűleg a Külügyminisztériumban is elégedetten vették tudomásul, hogy a Liga nem esik a „veszélyes konkretizálás" hibájába.3 6 A trianoni békeszerződés tizedik évfordulójára készített beszédfogalmazványában Herczeg arra hívta fel a figyelmet, hogy a mozgalomnak a sérelmek elősorolása helyett inkább a nemzetközi békevágyat kell meglovagolnia. Egy nagyjából ugyanebből az időből származó német nyelvű feljegyzésében arra intett, hogy az új rend törékenységét és az utódállamoknak a nemzetközi etikai normáktól való eltávolodása keltette veszélyeket is hangsúlyozni kell. 1931 elején azt javasolta, hogy a propagandamunkában a kisebbségi kérdést állítsák előtérbe, hiszen egyrészt taktikai megfontolások szóltak amellett, hogy e világszerte rokonszenves eszmére építsék propagandájukat, másrészt — mint arra többen is rámutattak — a magyar kisebbségek esetleges beolvasztásával elenyészne még az etnikai revízió jogalapja is.3 7 Történtek tehát kísérletek arra, hogy a tárgyalás során a revíziót mint világpolitikai vagy legalábbis regionális szükségszerűséget állítsák be, ezek a szélesebb kontextusba állított argumentumok azonban — noha nagyobb sikerrel kecsegtettek volna — nem hoztak lényeges változást a Liga propagandájában: a többé-kevésbé ömlesztve adott érvek halmazából továbbra is az olvasónak kellett kiválasztania a számára legmeggyőzőbbeket. A Liga belföldi tevékenysége A Liga a belföldi támogatás megszerzéséhez nem nélkülözhette a látványos programokat, hiszen kezdettől fogva fontos volt, hogy minél nagyobb számban
