Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
30 TÓTH ENDRE A dedikáció mondatkezdő és az 5. mandorla notas A-ja kivételével a vízszintes hastát jelölték. А С minden esetben nyitott. Szokatlan a G alakja: alsó íve merőlegesen emelkedik felfelé a középmagasságig, és a vízszintes cauda is merőlegesen kapcsolódik; azaz a betű alsó szára nem ívesen folytatódik. Változatosak az R betűk: zárt és nyitott R egyaránt előfordul. Az N betűk ferde hastája mindig a szárak végéig fut. Betűkötés csak a dedikációban (operata, data, sanctae Mariae) fordul elő. A sitae-t és az ecclesiae-t különálló betűkkel írták. Szóelválasztó jel: két pont háromszor fordul elő, a keltezésénél XPI:M:XXI: formában. Csak Krisztus nevét rövidítették: a donációban és a 2. mandorlában: XPI, a 3. mandorlában azonban a nevet kiírták. Az apostolus-t (APLS, kontrakciós vonallal együtt) és a próféta szót a kézírásban használt pro-val azonosan rövidítették (11. kép). Egy esetben — az instrumentális feliratoknál szokatlanul — a dedikációban az est-et siglával jelölték. Betűtévesztések: az 5. mandorlában a notât helyett notas-1, az 1. mandorlában imago helyett imaeo-1 (itt egyedül hímeztek unciális e-t) a donációs sorban az ecclesiae második C-jét szögletesre hímeztek. Bár a miseruhán nincs több szögletes betű. A prófétasorban Daninel-t hímeztek. Stephanus rex nevéből pedig kifelejtették a T betűt. A betűtévesztések arra mutatnak, hogy a hímzők nem tudták olvasni a szöveget, csak másolták: a két betűt ezért olvashatták félre. A Tl-t minden előforduló esetben, még a nevekben is (incarnacionis, indiccione, Laurencius, Vincencius), fonetikusan, Cl-vei írták. A -ci használata -ti helyett nem számít különlegességnek. Mégis, az indictio szóban — oklevelekben — csak elvétve használják ilyenformán. A betűk kapitális majuszkulák és megfelelnek all. századi betűtípusoknak. A minuszkulák visszafogott használata szintén a 11. századi gyakorlatot tükrözi. A mandorlák és a dedikáció feliratai között különbség — az eltérő tartalmú szövegekből következő eltérésen túl — nincsen. A donáció tartalmából adódó rövidítések, betűkötések, az unciálisok kissé gyakoribb alkalmazása, a próféták pro - rövidítése és a sigla miatt közelebb áll az oklevél- és kéziratszövegekhez. A titulusok egyöntetűbbek (11. kép): nincs rövidítés, a kapitális betűformák betűkötés nélküliek. Jellegzetes a propheta rövidítése: az első szótagot, a pro-t a kézírásban szokásos tachigrafikus eredetű jellel rövidítették23 4 :pro(p/ietoj (11. kép). Éppen ezért a vizsgált korszakon belül (a román korban) nem keltező jellegzetesség. Két fontos előfordulását ismerem: az egyik a német-római korona zománclemezeinek feliratain (8. kép), a másik az esztergomi Porta Speciosa: mindkettőn a próféta első szótagát a miseruhával azonosan rövidítették, de a szó többi részét is kiírták. A császári koronán Izajás próféta feliratán alkalmazták: Izaias p(ro)pheta23 5 . A Porta Speciosán pedig a nagy próféták nevében23 6 jól jelzi a rövidítésforma hoszszabb életét, hiszen a III. Béla kori díszkapu feliratainak betűi a forma s az unciálisok használata miatt teljesen más, mint a palást felirata. Nem így a palásttal lényegében egyidős német korona: betűformái — a G kivételével — közel állnak a miseruháéhoz. A korona kétféle felirata másféle betűket tartalmaz, mint a miseruhájé a hímzéstechnika következtében237 , de a betűtípusok, az unciálisok használata hasonló. Salamonnál a rex E betűje kapitális, Dávid nevében viszont un-
