Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Jacob Katz: Kifelé a gettóból. A zsidó emancipáció évszázada 1770–1870 (Ism.: Bácskai Vera) I/300

TÖRTÉNETI IRODALOM 300 Nemrégiben magam is újra elolvastam „Az iszlám világi fejlődésének korszakai" c. értekezést (499-528) is, mert az főleg a damaszkuszi és a bagdadi korszakra jó áttekintést nyújt. Sokat lehet tanulni azonban a többi, elmélyült tudományos értekezésnek nem tűnő cikkekből is. így például a „Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről..." (67-106) c. dolgozatban ismertetést olvashatunk Ibn Khaldún „Al-Mukaddima" c. munkájáról, mely magyar nyelvű fordításban éppen most jelent meg. A „Mekkai utazások" (459-89) c. dolgozatban pedig figyelmet érdemelnek a kortárs Snouck Hurgronje holland egyetemi tanár munkásságáról és utazásáról írt oldalak (477-89). Valójában Goldziher Ignác minden sora gyarapítja az iszlám és az arabok iránt érdeklődők ismereteit. Ezt az újabb iszlámkutató nemzedék is felismerte és növekedett a Goldziher munkái iránti érdeklődés, amit az is tanúsít, hogy a „Muhamedanische Studien" с. 1890-ben és a „Vorlesungen über den Islam" с. 1910-ben megjelent munkáit 1971-ben, illetve 1981-ben angolul is kiadták. A magyar nyelvű tanulmánykötet mostani megjelentetéséért hálás köszönet illeti a sorozat szerkesztőjét Apor Évát, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárát. Ezt a tiszteletadást az iszlámtudomány megalapozója, Goldziher Ignác valójában már azzal is kiérdemelte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztálya elnöki teendőit 14 éven át (1905-1919) közmegelégedésre látta el. Káldy-Nagy Gyula Jacob Katz KIFELÉ A GETTÓBÓL A zsidó emancipáció évszázada 1770-1870 MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Hungaria Judaica 8. Bp. 1995. 237 о. Az európai zsidóság története világhírű kutatójának Jacob Katznak a könyve csaknem negyed századdal megjelenése után vált a magyar olvasóközönség számára anyanyelvén hozzáférhetővé. A Judaisztikai Kutatócsoport fontos missziót teljesített e mű kiadásával és remélhető, hogy a kötetet a tudós gazdag életművéből más munkák megjelentetése is követni fogja. Nemcsak a bennük rejlő gazdag ismeretanyag miatt, hanem azért, mert a szerző szemléletmódja, vizsgálati módszerei és nem utolsósorban történetírói objektivitása révén új irányt szabhat a hazai zsidóság múltját feltáró, csak mintegy egy évtizedes múltra visszatekintő modern társadalomtörténetírás számára is. Hiszen Katz munkássága éppen módszertani, szemléleti szempontból alakította át gyökeresen a történettudomány felfogását a zsidóság kora-újkori történetéről: a szociológiai módszerek alkalmazásával, a nemzeti határokon túlnyúló európai léptékű vizsgálatával és elsősorban azzal, hogy a zsidóság történetét az egyes országokban, illetve Európában végbemenő gazdasági- és társadalmi folyamatok szerves részeként vizsgálja. E szempontok érvényesülnek az ismertetendő műben is, világosan megfogalmazva a bevezető fejezet első mondataiban. „A történelemnek az a száz évnyi időszaka, mely a tizennyolcadik század utolsó harmadával vette kezdetét, mélyreható átalakulások kora volt Európa országaiban... A változások Európa minden nemzetét érintették... A legnagyobb hatást mégis a zsidó közösség életére gyakorolták, a zsidóságra, mely az európai nemzetek között élt, s amelyet mind ez idáig a többi nemzettől különállónak tekintettek. Míg az európai nemzetek gazdasági, politikai és társadalmi téren alakultak át, a zsidók esetében a változás még mélyebbre ható volt, mert társadalmi létük egész jellege megváltozott." A kötet e folyamatot mutatja be: a zsidók jogállásában, foglalkozási megoszlásában, kulturális szokásaiban, vallási szemléletében, viselkedésében, a különböző társadalmi csoportokhoz való viszonyukban végbement változásokat. Mindezt azonban nem egyedül a zsidó közösség oldaláról vizsgálja, hanem az egész társadalomban végbemenő változásokba szervesen beágyazva, a zsidó-keresztény bonyolult viszonyrendszer messzemenő figyelembevételével. Katz az emancipációhoz vezető hosszú utat egy Nyugat és Közép-Európára jellemző egységes folyamatként értelmezi, mert ha a folyamat eredményei, üteme a különböző országokban — az illető ország társadalmi viszonyaitól, átalakulásának ütemétől és az ott élő zsidóság számától és összetételétől függően — eltért egymástól, a változásokat előidéző mélyebb erők azonosak voltak. Katz tárgyalásának középpontjában ez az azonosság áll, s kevesebb figyelmet szentel a nemzeti sajátosságoknak, bár nem hanyagolja el ezek bemutatását sem.