Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Ernst Hanisch: Österreichische Geschichte 1890–1990. Der lange Schatten des Staates. Österreichische Gesellschaftsgeschichte im 20. Jahrhundert (Ism.: Somogyi Éva) I/297

TÖRTÉNETI IRODALOM 297 Ernst Hanisch ÖSTERREICHISCHE GESCHICHTE 1890-1990. Der lange Schatten des Staates. Osterreichische Gesellschaftsgeschichte im 20. Jahrhundert. Wien, (Ueberreuter) 1994. 599 o. AUSZTRIA TÖRTÉNETE 1890-1990. Az állam hosszú árnyéka. Az osztrák társadalom története a 20. században. Amikor az 1960-70-es években Magyarországon a nagy nemzeti történeti szintézis gondolata született, Ausztriában a „Die Habsburgermonarchie" többkötetes, sokszerzős vállalkozása indult el. Az osztrákok előbb fogtak hozzá a Habsburg Monarchia történetének feldolgozásához, mint „nemzeti történetük" megírásához. S ennek nyilván nemcsak az volt az oka, hogy akkor, az 1960-as években a „Die Habsburgermonarchie"— mint tudományos vállalkozás — sajátos előnyt élvezett: politikai koncepcióból született, a politika támogatásával. A Habsburg Monarchia történetének megírása bizonyos értelemben egyszerűbbnek is tűnhetett. A Habsburg-történet írásának nagy hagyománya volt, arról mindenki tudta, mit jelent. Az Ausztria-fogalom azonban mindig bizonytalan, vitatható, (Zöllner kifejezésével) 1867 óta permanens válságban volt. 1867 óta ötnegyed évszázadnak kellett eltelnie, míg az osztrák millenniumra megszületett a tízkötetes osztrák történeti szintézis gondolata Herwig Wolfram professzor kezdeményezésére. A tíz kötet időrendben követi egymást, azaz nem tematikus, mint a Habsburgermonarchie; s ellentétben a mi tízkötetesünkkel, meg az idézett Habsburgermonarchie-val, minden kötet egyetlen szerző munkája. így megteremtődik egy egységes koncepcióra épülő szintézis alapfeltétele, amit a sokszerzős kézikönyveknek szükségképpen nélkülözniök kell. A vállalkozás deklarált célkitűzése: modern szempontú történeti összefoglalás megalkotása, olyan munka írása, amely az elmúlt két évtized kutatási eredményeire épül fel. A 20. századi kötet szerzője Ernst Hanisch, a salzburgi egyetem professzora, aki az elmúlt évtizedekben főként Salzburg város és tartomány legújabbkori történetéről, a 20. századi Ausztria társadalma és politikai gondolkodása tárgykörében publikált egy sor nagyon figyelemre méltó tanulmányt. Hanisch nem hisz az elfogulatlan történetírás lehetőségében. A történésznek, — vallja — különösen aki egy ország legújabbkori történetét dolgozza fel, nem kell úgy tennie, mintha világnézetileg semleges volna. Ő maga katolikus környezetből indult, érzelmi hazája a katolikus kultúra. Politikailag-gondolatilag azonban liberálisnak vallja magát, annak a liberalizmusnak az örökségét vállalja, amely a felvilágosodásban gyökerezik, s amely a vereségek és csalódások ellenére nem adja, nem adhatja fel a humánum elveit. Hanisch fontosnak látja leszögezni, az ő szabadságfogalmának semmi köze ahhoz a „Freiheit"-hez, amit Jörg Haider képvisel. Hanisch talán azért is deklarálja, hogy a 20. század, és valószínűleg más korszak történetét sem lehet elfogulatlanul megírni, hogy azután még nyilvánvalóbb legyen tudatos törekvése, hogy szintézisét olyan vezérmotívumokra fűzze fel, amelyek viszonylag értéksemlegesek. Ilyen szempontnak látja az életesélyeket (Lebenschance), azok változásait: olyan tényezők ezek, amelyek mérhetők és a különböző szektorokban elemezhetők. Az egy főre eső jövedelem növekvése, a források igazságosabb elosztása, a szabadabb mobilitás (a családi és falusi közösség kontrolljának csökkenése) javítja az élet minőségét. A politikai-közéleti részvétel nagyobb lehetősége (választójog kiterjesztése, polgári kezdeményezések, nőmozgalom) az egyén önkifejlesztése számára nyújt kedvezőbb feltételeket. Az iskolai képzés kiterjesztése, a kulturális javakban való növekvő részesedés nemcsak a társadalmi mobilitás, hanem a teljesebb emberi élet feltétele is. Természetesen nem egyének, hanem társadalmi csoportok életesélyét elemzi, azok javulását mint strukturális változást vizsgálja. Dahrendorftól kölcsönzi a Lebenschance teóriáját, s az abba beépített biztonsági szelepet is: az optimális életesélyeket a kötöttségek és a választási szabadság kiegyensúlyozott viszonya adja. (A kötöttségek, a társadalmi tradíció hatása gátolja meg például a naiv, vagy éppen autoritárius modernizációs elméletek kritikátlan recepcióját.) Hanisch társadalomtörténetet ír a weberi értelemben; a munka — hatalom — nyelv, vagy más megfogalmazásban, gazdaság — uralmi rendszer — kultúra hármasára és kölcsönhatására építi fel munkáját. Társadalomtörténete struktúrák története. Ám megpróbálja kivédeni a Gesellschaftsgeschichtét ért jogos támadásokat, azt ugyanis, hogy a struktúrák elemzéséből és leírásából kimarad a cselekvő és szenvedő ember. Hanisch törekszik arra, hogy közvetítsen a „hideg" struk-