Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Lambert F. Peters: Der Handel Nürnbergs am Anfang des dreissigjährigen Krieges (Ism.: Gecsényi Lajos) I/289

TÖRTÉNETI IRODALOM 289 rajnai forint, 65 tallér, 52 tallér, 82 tallér, 100 tallér, utalnak. Az adásvételek, amelyek zömmel a szokásos, adóslevéllel fedezett hitelügyletek keretében zajlottak, nagy részében nemcsak az árufajtákról, de a pénzekről és az árakról is számos információt kapunk. így a soproni ártörténet Zimányi Vera és Dányi Dezső által közzétett adatsorai további értékes részletekkel gazdagodtak. A kötet használatát személy- és helynévmutató valamint válogatott német-magyar szójegyzék könnyíti. Mindkettő haszonnal forgatható az egyes árufajták azonosításánál is. Gecsényi Lajos Lambert F. Peters DER HANDEL NÜRNBERGS AM ANFANG DES DREISSIGJÄHRIGEN KRIEGES Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Beihefte No. 112. Franz Steiner Verlag Stuttgart, 1994. 694 o. A NÜRNBERGI KERESKEDELEM A HARMINCÉVES HÁBORÚ KEZDETÉN A források szétszórtsága, esetlegessége, gyakori értelmezési nehézségei, és valljuk meg a téma „szürke mindennapisága", ellenére a koraújkori kereskedelmi kapcsolatok történetét — gondoljunk csak a legutóbbi félévszázadban Braudel és Kellenbenz munkásságára — az európai történettudomány jól kimunkált terrénumai között tarthatjuk számon. Különösen így van ez, ha a közép-európai régió, pontosabban a német és az itáliai térség állapotát, összeköttetéseit, ezeknek fázisbeli sajátosságait vizsgáljuk. Hozzájuk kapcsolódva a németnyelvű szakirodalomban alkalmanként még a cseh, lengyel és — Ember Győző, Makkai László, Pach Zsigmond Pál, Zimányi Vera és sajátos módon Othmar Pickl írásainak köszönhetően — a magyar viszonyok is megfelelő hangsúlyhoz jutottak. Némi bizonytalanság akkor támadhat a szűkebb téma iránt érdeklődőben, ha mélyebbre nézve, a rendszeres, nagy kiterjedésű és aprólékos kutatásokat mellőző, elnagyoltan megfogalmazott megállapítások ellentmondásosságába ütközik. Olyan megkövesedett felfogásokba, amelyek sajnálatosan időről időre visszatérnek a nemzetközi szakirodalomban, hogy többek között az oszmán-törökök európai térhódításának a kelet-közép-európai kereskedelmi kapcsolatokat megsemmisítő hatásáról vallott nézetekre utaljunk. Ilyen, és aligha csekélyebb jelentőségű kérdéskör a válságokról, pontosabban a nürnbergi kereskedőházak vagy a bécsi kereskedővilág 16. századi visszaszorulásáról, hanyatlásáról (s velük az alrégió peremre kerüléséről) vallott álláspontok láncolata. S ha valaki azt gondolná, hogy rég meghaladott történeti munkák szellemképét idézzük, utalhatunk a legújabb osztrák „tíz-kötetes" gazdaságtörténeti kötetének megfelelő részeire. (Österreichische Geschichte. Hg. vom Herwig Wolfram. Roman Sandgruber: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Ueberreuter, 1995.) Mindezt azért szükséges bevezetőként elmondani, mert a kimagasló eredményeket elért nürnbergi gazdaságtörténet-írásban az egykori Kellenbenz tanítvány, L. Peters munkája olyan mérföldkövet jelent, amely számítógépes technikával feldolgozott adattömegével kétséget kizáróan okadatolja a nürnbergi kereskedelem változatlan jelentőségét és virágzását a 17. század húszas-harmincas éveiben. Peters egy régóta ismert, de megfelelő technikai háttér nélkül érdemben alig megközelíthető forrást, az 1621-ben alapított nürnbergi Banco Publico főkönyveinek három évfolyamát állította vizsgálatai középpontjába oly módon, hogy egy speciális számítógépes program segítségével elemeire szedte, majd csoportosította az 50 000 könyvelési esetet tartalmazó banki számsorokat. (Ez az anyag 3 kötetben várja a vállalkozó szellemű kiadót.) Ezzel együtt az összegző adatok analógiájaként feldolgozta a hasonlójellegű amszterdami (1625) és hamburgi (1619) pénzintézetektől rendelkezésre álló információkat és ezzel első ízben sikerült a három fontos európai gazdasági központ bankáljai és kereskedői ügyleteinek számát, azok nagyságát meghatározni. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, az egyedül fennmaradt névmutató alapján, formai és tartalmi becslések segítségével, rekonstruálnia kellett az 1652. évi tűzvészben elpusztult amszterdami főkönyveket, ami önmagában is jelentős forrás-módszertani teljesítmény. Mielőtt azonban bárki elrettenne a valóban igen fáradságosan követhető pénzügy-statisztikai elemzésektől, megnyugtathatja a szerző történészi hitvallása az emberi tevékenység, a szerencse