Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mollay Károly: Das Geschäftsbuch des Kramers Paul Moritz (Ism.: Gecsényi Lajos) I/288
288 TÖRTÉNETI IRODALOM 288 Mollay Károly DAS GESCHÄFTSBUCH DES KRAMERS PAUL MORITZ Sopron város történeti forrásai B. sorozat. 1. kötet. Sorozatszerkesztő: G. Szende Katalin. Kiadja Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron, 1994. 100 o. MORITZ PÁL KALMAR ÜZLETI KÖNYVE 1520-1529 A késő középkor és a koraújkor története iránt érdeklődő kutatók az elmúlt esztendőkben örömmel nyugtázhatták, hogy a magyar tudományosság, közelebbről a forráskiadványok készítésének, két világháború közötti vidéki fellegvárában, Sopronban ismét intenzív munka kezdődött. Az egykori városi főlevéltárnok, a neves tudós Házi Jenő emlékének ajánlott alapítvány gondozásában útjára indult a „Sopron város történeti forrásai" c. sorozat, melynek keretében a kitűnő régész-történész (és nem utolsó sorban tudományszervező) G. Szende Katalin szerkesztésében máris több jelentős munka látott napvilágot. A gazdaságtörténettel, kereskedelemtörténettel foglalkozók számára pedig misem lehet örvendetesebb mint az, hogy a sorozatban éppen a kiváló germanista Mollay Károly professzor vállalkozott egy számadáskönyv közzétételére. A kereskedők árukészletét, üzleti kapcsolatait, mindennapi forgalmát, bemutató számadások, üzleti könyvek sem Európában, sem Magyarországon nem tartoznak a leggyakrabban előforduló történeti források közé, felbukkanásuk ritka véletlennek számít. Kerekes György és Szakály Ferenc voltak azok, akiknek Kassa város, illetve a gyöngyösi ferencesek iratai között három XVI-XVII. századi számadást sikerült feltalálni és publikálni. Ezzel szemben Pozsony, Nagyszombat, Kolozsvár vagy éppen Sopron levéltárában, mint a példa is mutatja, még lappanghatnak ilyenek. Mollay professzor most Moritz Pál soproni kalmár 1520-1529 közötti üzleti könyvének közzétételével csökkentette a fehér foltok számát. Ez annál is fontosabb, mert ily módon összefüggőbb képet kaphatunk a nyugat-dunántúli és az osztrák-magyar határmenti kapcsolatoknak arról a szeletéről, amely a bécsújhelyi Alexius Funck (1526-cca. 1538) és a judenburgi Clemens Körbler (1526-1548) — Othmar Pickl és Ferdinand Tremel által a hatvanas években közzétett — üzleti feljegyzéseiből kibontakozott. A német és magyar szövegében csekély mértékben eltérő rövid bevezetőben a hangsúly nem a kereskedelemtörténeti elemzésre (noha Mollay professzornak ilyen jellegű írása néhány évvel ezelőtt megjelent a Soproni Szemle hasábjain), hanem Moritz életének főbb csomópontjaira, családi viszonyaira, közéleti tevékenységére, és magára az üzleti könyvre (formai jegyek, nyelvezet, keltezési sajátosságok, stb.) helyeződött. így megtudhatjuk, hogy Moritz 1511-ben telepedett meg Sopronban, ahol all engedélyezett városi kalmár egyike lett s házassága révén a Fő téren jutott háztulajdonhoz és boltját is itt bérelte a városi magisztrátustól. 1521-ben már tekintélyes polgárként szerepelt s bár a luteránusság gyanújába keveredett 1526/28 között két ízben városbíróvá választották. 1530-ban hunyt el. A 340 levélnyi terjedelmű (időnként az általános számadáskönyv funkcióját — pl. a szőlőművelési kiadások említése — is betöltő) feljegyzések, amelyeket Moritz halála után sógora Auer Pál városi jegyző egészített ki további adatokkal, különböző részlajstromokra (napi regiszter, a szolgák regiszterei, stb.) támaszkodnak, bizonyítékát adva a 16. század elején is már létező magán jellegű üzleti írásbeliségnek. Az export-import kereskedelemben egyaránt érdekelt, inkább már koraújkori vállalkozó típusú kereskedőnek tekinthető Moritz bevásárlásai döntően Bécsben történtek, ahová rokoni szálak is fűzték. Láthatólag nem csekély kapcsolatai voltak azonban — a Funck cég könyveiből kitűnőleg — Bécsújhellyel, de Augsburggal és Boroszlóval is. Aruterítése és az exportcikkek összegyűjtése Sopronban és Sopron tágabb piackörzetében (Sopronkeresztúr, Cenk, Meggyes, Füles, a távolabbi Sárvár, Kőszeg, Csepreg, Sajtoskál) történt. A behozatalban a magyarországi helyzetnek megfelelően a textíliák (posztó: bergamói, kölni, müncheni, augstadti, iglaui - bélésposztó, nadrágposztó; vászon: gyolcs, damaszt, csinvat, ingvászon, zsákvászon; selyem: atlasz, szatén, arrasi) és ruházati cikkek (kalapok: cseh, huszár, magyar), a só, bors, sáfrány széles választéka, az aprócikkek játszottak döntő szerepet. A kivitelben — gyakorta a vételár megelőlegezésével — a méz volt a kiemelkedő, alkalmanként a szarvasmarha és a bor is előfordult. Vásárlói idehaza mindenekelőtt a soproni polgárok, zsidó kiskereskedők, az említett falvak néhány lakosa, egy-egy egyházi személy, nemesúr, Ausztriában pedig bécsi és neunkircheni mézeskalácsosok voltak. Az ügyletek nagyságrendjére a bécsi Ruprecht Nelbegnél (a neves Lackner cég képviselőjénél) lévő folyamatos adósságai: 161 tallér, 200
