Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. (Ism.: Szentpéteri József) I/277

280 TÖRTÉNETI IRODALOM 280 volt: a korábbiaknál egyre nagyobb mértékben használták fel a monostorokat és azok vagyonát, amelyhez a commendator-rendszer, a kegyűri jogon való apátkinevezés, és a protectionalis-intézmény által védelem alá vonás szolgált eszközül; ugyanakkor — az aktuális politikai érdektől függő mértékben — megvolt a szándék a szerzetesi élet megreformálására is, amint azt Mátyás 1489. szeptember 3-án kelt oklevele tanúsítja. Uros apát után a rend életében a másik legnagyobb hatással bíró személyiség életművét tárgyalja a VI. abbatiarium in regno primátus. Tolnai Máté reformja c. fejezet. Érszegi Géza & középkorvégi Magyarország bencés monostorainak hétköznapjait veszi számba az első pannonhalmi főapát, Tolnai Máté megbízásából történt 1508-as vizitáció állapotfelmérése és a Pannonhalmán negyedszázadon át vezetett ingóságjegyzék alapján. A kijelölt 17 — különösen elhanyagolt — dunántúli és felvidéki bencés monostor javainak (birtokok, használati tárgyak) és mindennapi életének összeírása lehetőséget ad a viszonylag gazdagabb és a kevésbé jól ellátott szerzetesi közösségek életvitelének bemutatására is. Amikor II. Ulászló 1500-ban kinevezte kancelláriája nótáriusát a bencés rend főapátjává, királyi rendelettel megbízta a szerzetesi élet reformjának kidolgozásával és megvalósításával is. Mikó Árpád Tolnai Máté személyiségét és tevékenységét mutatja be, akihez a reneszánsz művészet első emlékei kapcsolódnak Pannonhalmán (1500-1535). A főmonostor a rendi reformtörekvések központjává vált, ezzel függött össze az új épületrészek (a Mária- és a Keresztelő-kápolna reprezentatív kapuzata, s két új mellékszentély reneszánsz faragványokkal), vagy a díszes szerkönyvek (fametszetekkel, egészlapos illusztrációkkal díszes Breviárium két kiadásban: Velence, 1506, 1519) elkészíttetése is. A mű gerincét jelentő első kötet mellékleteként Pannonhalma altemplomának és templomának alaprajzait, illetve hosszmetszeteit és a diadalív előtti keresztmetszetét közölték. Az épületek új, tudományos célú felméréseit a Gaudium Alapítvány Műemlékvédelmi Köre végezte el 1995-ben Sarkadi Márton vezetésével. A II. kötet címlapján a Főapátság alapításának 700. évfordulójára Bécsben készült jubileumi emléklap látható; négy fejezete a török kortól a 20. század végéig öleli fel a rend viszontagságos történetét, amelynek mélypontját elemzi a VII. Pannonias pulsat limine Thurca fores. A monostor a török háborúk korában: 16-17. század c. fejezet. Szakály Ferenc az eddigieknél kritikusabb hangvétellel fogalmazza meg véleményét Pannonhalma török időkben játszott szerepéről. Szerinte nem lehet még Tolnai Máté esetében sem rendi reformokról, legfeljebb fennmaradási törekvésekről beszélni. A monostor 1526 és 1711 közötti története egybefonódik Szentmárton mezőváros sorsával: a mohácsi csatavesztés után csakhamar helyőrséget kapott, majd a végvári rendszernek elsősorban Győrhöz kapcsolódó láncszemeként, s 160 esztendőn át inkább erődként, mint kolostorként működött. Maga a konvent, s vele együtt az egész bencés rendtartomány évtizedekre megszűnt, a folyamatosságot a magyar uralkodók által kinevezett főapátok biztosították. A főapáti címet viselő egyházi méltóságok tevékenységének köszönhetően azonban Pannonhalma anyagi bázisa viszonylagos épségben átvészelte a török kor birtokviszony-átrendeződéseit; és jelentős károkkal bár, de megőrizték az apátság évszázadok alatt összegyűlt értékeit. Horváth József a monostorkörnyék falvainak mindennapjait ismerteti a 16-17. században. A korabeli Győr vármegye közállapotaiból kiindulva jellemzi a településeket, melyet egy bencés földesúri fennhatóság alá tartozó falu, Kajár részletes bemutatása követ. A tanulmány a Kántor jobbágycsalád életéről készített mikrofelvétellel zárul. A VIII. fejezet ad formám antiquam. A monostor megújítása a 18. században c. témakört öleli föl. Karner Egyed főapát (1699-1708) ellentmondásos tevékenységét összegzi Molnár Antal, amidőn a monostor élére került igazi szervező, építtető, a konvent jogait harcosan védelmező — s vele elhíresült viszályban álló — keménykezű és nyers modorú barokk főpap pályáját írja le. A rend megerősödése és anyagiakban való gyarapodása, a kolostor épületeinek helyreállítása és a várfal bástyákkal való megerősítése fűződik főapátságának kilenc évéhez, ami alatt megszervezte a főiskolai szintű hittudományi stúdiumot is. A 18. században meglévő épületeket és építési terveket Kelényi György foglalja össze. A monostor lényeges átépítésére, bővítésére csak a Rákóczi-felkelést követő időkben gondolhattak. A Sajghó Benedek főapát által befejezett építkezéseket Zsoldos Xavér OSB örökítette meg akvarelljén 1767-ben, lényegében az ezen látható állapot maradt meg a bencés rend feloszlatásáig. Bár nagyszabású elképzelések születtek a kolostor teljes átalakítására (melyek mintája az egri líceum volt), ám az 1777-es tervsorozat lapjain ábrázolt épületek soha nem valósultak meg. A pannonhalmi apátság barokk ebédlőjének falképekkel és stukkókkal díszes termét Galavics Géza a 18. századi