Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. (Ism.: Szentpéteri József) I/277

TÖRTÉNETI IRODALOM 281 kolostor legjelentősebb és legjellegzetesebb építészeti tereként jellemzi, amely a templomi zsolozsma mellett naponként többször is helyszínt és keretet ad a közösségi életformának. A Sajghó Benedek főapát felfogása szerint megfestett szerzetesi erénykatalógus képeskönyve alkotja az oldalfalak díszítését, fölötte a bencés rend magyarországi története illetve egyetemes jelentősége került bemutatásra. Granasztóiné Györffy Katalin a monostor barokk oltárait és berendezési tárgyait ismerteti. Kiindulópontja a rend feloszlatásakor elkészült leltár, egyébként az apátsági templomból származó kilenc megcsonkított szoborból igen nehéz rekonstruálni az e századra utaló felszereléseket. A IX. ad modum modernum. Újjáépítések a 19. században c. gondolatkör a rend helyreállításából legsürgősebben következő feladatotokat, a megvalósult elképzeléseket és a be nem váltott terveket járja körbe. Sajó Tamás az 1802 és 1812 között felállított oltársort és azok terveit mutatja be ikonográfiái és formai elemzéssel. Sisa József az egész magyar klasszicista építészet legjelesebb emlékei közé sorolható könyvtárszárny és torony létrejöttének körülményeit vázolja, melyek egy grandiózus — csupán rajzokon és maketten ránk maradt — terv szerencsésen megvalósult részeit alkották. A pannonhalmi főegyház múlt századi helyreállítása Kruesz Rrizosztom főapát és Storno Ferenc nevéhez kapcsolódik. A restaurálás építészeti vonatkozásait Dávid Ferenc, az egységes stílusra törekvéssel historizáló berendezések és felszerelések ismertetését Askercz Éva tollából olvashatjuk. A bencés monostor 1802. évi visszaállításakor — a lelkipásztori tevékenység ellátása mellett — új feladatot kapott, s elsősorban ennek köszönheti történetének máig tartó kiteljesedését: a X. docete. A tanítórend: Pannonhalma a 19-20. században c. fejezet e korszak áttekintését nyújtja. Katus László a korábban nyilvános oktatással nem, vagy csak kivételesen foglalkozó bencések kezdeti nehézségeit, a tanárképzés személyi feltételeinek megteremtését, a gimnáziumi, majd főiskolai tanítás szervezeti kereteinek változásait mutatja be. A rend legkiválóbb tanárainak életútját, sokrétű tevékenységüknek a hazai természet- és társadalomtudományok fejlődésére gyakorolt hatását három kiváló szerzetes életműve példázza: Jedlik Ányosról Radnai Gyula, Rómer Flórisról R. Várkonyi Ágnes (akinek bútorairól Szabolcsi Hedvig külön is megemlékezik), Lovas Elemérről pedig Vida Tivadar értekezése szerepel a kötetben. A pannonhalmi apátság — montecassinoi kiváltságaiból fakadóan — jogilag mintegy külön egyházmegyét alkotó birtokainak újkori történetét Fazekas István mutatja be. Győr vármegye két oppidumának egyikének életét, a monostor tövében meghúzódó Szentmárton mezőváros 19. századi önkormányzatát, társadalmát, lakosságának korabeli életviszonyait Dominkovits Péter tárgyalja. A tanulmánykötetek záróakkordjaként Várszegi Asztrik főapát a Magyar Bencés Kongregáció 1916 és 1996 közötti történetét foglalja össze. A három kötet közül elsőként a katalógus készült el: a millenniumi kiállítást kísérő III. kötet a monostor gyűjteményeinek történetét fogja át, s egyben reprezentatív válogatást nyújt a legjelentősebb művészeti és históriai emlékekből. A borítót egy észak-olasz (velencei?) festő „Coena Domini" (Az Úr lakomája) elnevezésű, a 16. század második harmadára keltezett képének részlete díszíti. Amíg az első két kötetben a katalógus tételei a nagyobb lélegzetű tanulmányokhoz főként illusztrációul szolgáltak, addig itt a gyűjteményeket kezelő atyák lakonikus rövidségű tárgytörténeti összefoglalóit az eddigieknél is bőségesebb anyagismertetések követnek (Sólymos Szilveszter OSB: Művészeti gyűjtemények, Bánhegyi B. Miksa OSB. A Könyvtár, Csóka Gáspár OSB\ A Levéltár, Polán Hildebrand OSB-. A Régiségtár, Mayer Farkas OSB-. A természettudományi „terménytárak" története). Sajnálatos, hogy ebben a részben nem kaptak helyet a tanulmányok német nyelvű összefoglalói, amelyeket a később befejezett első két kötetnél már megtalálunk. A bencés műgyűjtemény a reformkorban alapított nemzeti gyűjtemények kortársa. Tudatos művészetpártolásról Pannonhalmán a 19. század elejéig nem lehetett beszélni, ám ez a helyzet megváltozott 1802-ben, amikor az iskolák átvételével a rend újabb feladatot kapott. A tanítani kezdő szerzetesek körében felmerült az oktatásra, a tanárképzésre és a tudományos munkára való felkészülést szolgáló központi könyvtár megteremtésének igénye. 1824-ben kezdődött a monostor új könyvtárpalotájának építése, amely már 1831-ben az ide látogató Kazinczy Ferenc számára a múzsák lakhelyét idézte klasszikus építészeti kiképzésével és díszítésével. A Képtár alapítása Kovács Tamás főapátnak köszönhető, aki 1833-ban megvásárolta Viczay Mihály gyűjteményének legjelentősebb festményeit, köztük a legismertebb darabok Pompeo Battoni két allegorikus festménye és ifj. David Teniers aratási ünnepet ábrázoló zsánerképe. A nem csupán vallásos témákat ábrázoló állomány fejlődése a folyamatos vásárlások ellenére megtorpant, s csak e század közepén (1946 tavaszáig) megszerzett Lónyay-hagyaték jelentett ismét nagymértékű gyarapodást: ekkor elsősorban a Habsburg és a belga királyi család tagjait ábrázoló nagy udvari