Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. (Ism.: Szentpéteri József) I/277
TÖRTÉNETI IRODALOM 277 a magyar történelmet angolul, tehát a francia olvasók számára általában elérhető nyelven bemutató könyvek felsorolása is bizonyára hasznos lett volna. Aki valaha már megpróbált Nyugat-Európában magyar történelmet tanítani, az tudja, hogy milyen kevés a színvonalas, részletes, de egy, a kor történelmében, földrajzában tájékozatlan olvasó számára követhető történelmi összefoglaló. Molnár Miklós könyve — amelyet Palovics Lajos világos, jól követhető térképei illusztrálnak — gyakran forgatott kézikönyv lesz: franciául írt kötet, amely elkerülte a félrefordítások, fordítói nehézkességek megannyi csapdáját, de amely a magyar történelem forrásközeli ismerete alapján készült. A kitűnő kötet minden bizonnyal megérdemelten nagy sikert fog aratni a magyar történelem iránt érdeklődő nemzetközi közönség körében. Nemzeti múltunk értékeit minden nacionalizmustól mentesen, teljes gazdagságában mutatja fel, átfogó képet adván egyszemélyes művében a magyar gazdaság, társadalom, kultúra szféráiról, olyan teljesítményt nyújtva ezzel, amely különben egész kollektívákat is kemény próbára tesz. Példát mutatott arra, hogyan lehet a történésznek a maga eszközeivel optimálisan hozzájárulnia a millecentenáriumi megemlékezéshez az ország határain túl. Tóth István György MÖNS SACER 996-1996 Pannonhalma 1000 éve /-77/. Szerkesztette: Takács Imre. Pannonhalma, 1996, 636 + 383 + 320 o. A magyar honfoglalás millecentenáriumának 1996-os megünneplése elválaszthatatlanul egybefonódik a bencés rend hazai megalapításának millenniumával. A Pannonhalmi Főapátság fennállásának ezredik évében méltó megemlékezésként háromkötetes kiadvány jelent meg számos intézmény és kutató összefogásával. Ezer esztendő, az európai történelem fonalára fűzött harminchárom nemzedéknyi élet alkotja azt a korszakot, melyben Pannónia Szent Hegye mindvégig jelentékeny szerepet játszott. Története — mint cseppben a tenger — visszfényét hordozza ezeréves államiságunk sorsfordulókban mozgalmas históriájának. A pannonhalmi monostor tárgyi emlékeinek és szellemiségének bemutatása a legkülönbözőbb tudományágak művelői, az egyházi s világi kutatók — régészek, történészek, levéltárosok, művészet- és irodalomtörténészek — tollából magában foglalja az egyetemes civilizáció és a magyar művelődéstörténet java részének áttekintését is. Éppen ezért az impozáns terjedelmű és kimagaslóan jó minőségben kivitelezett hármaskönyv részletes ismertetésére nem vállalkozhatom; csupán arra törekszem, hogy a mintegy félszáz szerző munkája nyomán érzékeltessem, milyen főbb eredményeket tartalmaznak a tanulmánykötetek, s milyen benyomások értek az ezredéves kiállításhoz készült katalógust olvasván. Az I. kötet Várszegi Asztrik OSB főapát beköszöntőjét követően hat fejezetben foglalja össze Szent Márton monostorának történetét létrejöttétől kezdve Tolnai Máté főapát reformjáig. A borítón Pannonhalma egyik jelképe, a Porta speciosa, az apátsági templom déli díszkapuja — a mai rend törekvéseihez híven — nyitott helyzetben fogadja az érdeklődő közönséget. Az I. monasterium ah genitore nostra inceptum. Pannonhalma alapítása c. fejezet a szellemi háttér, a közvetlen földrajzi környezet és az alapító öröksége, illetve az alapítás körülményeinek összegzését adja. Pius Engelbert OSB prágai Szent Adalbertről Püspökideál, politika és szerzetesség alcímmel azt az utat foglalja össze, melyet a főnemesi származású püspök a szerzetesi életmódhoz kötődve járt be a mártíromságig. Adalbert magyarországi működése — a források hiánya miatt természetszerűleg — kevés helyet kaphatott a tanulmányban. A Szerző Györffy Györgyhöz csatlakozva azt a véleményt hangoztatja, hogy — bár Szent István nagyobbik legendája neki tulajdonítja Vajk megkeresztelését — mégis inkább István bérmálása kapcsolható Szent Adalbert nevéhez. Szőnyi Eszter és Tomka Péter a régészeti leletek alapján Pannonhalma közvetlen környékének történetét vázolják az ősidőktől a bencések megjelenéséig. Mit örököltek a múltból a szerzetesek, akik a tájegység kiemelkedő központját kapták meg az államalapítás egyik fontos pillanatában? A leletek arra mutatnak, hogy „csupán" a római korban kiépült úthálózat emlékeztethette őket az őslakosokra, a honfoglaló magyarság ezen a tájon — az eddig megismert anyagi emlékek szerint -— nem állt kapcsolatban az avar népességgel, akiknek egyik közeli temetőjében (Táp-Borbapuszta)
