Századok – 1997

Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3

26 TÓTH ENDRE tömörebben a 4. századi Te Deumban jellemzik őket: „Te martyrum candidatus, laudat exercitus": Jeles mártír seregek, szüntelenül magasztalnak (a magyar fordításból a candidatus, a későrómai testőrök fehér köpenyét jelző szó hiányzik). A fehér ruha a Jelenések könyvéből is következik: az ötödik pecsét feltörésekor, a vértanúk: „Mindannyian fehér ruhát kaptak" (Jel. 6,9). A mártírok Krisztus katonái, akik vérükkel és életükkel áldozva tettek tanúságot és ezzel elnyerték a mennyei boldogságot, ami a militia Christi gondolatkörének205

visszhangja. Hogy ez élő volt még a középkorban is, arról Honorius Augustodunensis tanúskodik20

6

. Ezért kaphattak a kezükbe lándzsát. Problémát jelent a király kezében tartott lándzsa is. Valódi, szárnyas lándzsát az apostolsávban a falakon vonuló harcosok mellett csak István király és a védőszentje kezében látunk (3. kép, a-d.). A királyé szokásos szárnyas lándzsa, nincs azonban zászlója. Zászlós lándzsát Magyarországon is használtak: mutatja ezt István denára20

7

és — legalább is német szempontból — a Liuthar evangeliarium20

8

(Aachen) III. Ottót ábrázoló képe lehetségesen Boleszláv lengyel és István magyar királyok alakjával209

. Nem foglalkozva a magyar lándzsa-felségjelvény tárgyával, eredetével és eszmetörténeti vonatkozásaival, csupán a miseruha vértanúsorát vizsgálom. A király kivételével a többi mártír lándzsáját elnagyoltan, „szárny" nélkül ábrázolták, Clemensnél lemaradt a lándzsapenge, Szixtusnál a nyél, Kornélnál pedig csak a kéztartás mutatja, hogy a bal kezébe lándzsát terveztek: mindez kopás is lehet. A protomártír lándzsájának van szárnya, de felette nodus van, ami a fegyvernél nem fordulhat elő. Hogy ez a vértanúk kezében tartott tárgy nem felségjelvény, azt kifejezik a képek azzal, hogy hol a jobb, hol a bal kézben van a fegyver, a jobb kézben tartott uralkodói lándzsajelvénnyel ellentétben. A kérdés az, hogy a vértanúk lándzsás ábrázolását az váltotta-e ki, hogy a király lándzsát tart a kezében, vagy éppen fordítva: a király kezébe is csak azért helyeztek lándzsát, mert a vértanúk „seregét" a tervező így jellemezte: a koronához és a glóbuszhoz all. század első felében már/még a lándzsát is hozzátartozónak érezték. A király ábrázolását pedig a vértanúkhoz közelítették. Úgy gondolom, az első lehetőség áll közelebb a valósághoz. Több ok miatt. István a kezében hűen ábrázolt szárnyas lándzsát tart. A fegyvert a szokásnak megfelelően a jobb kezében tartja. Ezzel szemben a vértanúk a lándzsákat a párban szimmetrikus elrendezésnek megfelelően hol a bal, hol a jobb kézben hordják, és a fegyver ábrázolása sem valósághű. Amíg a király fején a korona, baljában a glóbusz, jobbjában a lándzsa királyi felségjelvény, ugyanezek a tárgyak a mártírok kezében csupán attribútumok: státuszuk ismertetőjegye. Miért nincs azonban zászlós lándzsa 1031-ben a király kezében? I. István Lancea regis feliratú érmeit az 1001-es koronázását követően verték210

. A Liuthar-evangeliarium is azidőben készült. A miseruha viszont 30 évvel későbbi. Nemcsak II. Henrik halála, hanem a békés magyar-német kapcsolatok megtörése a német betörés után. Ha a zászlós lándzsa a birodalomból származott, nem lehetetlen, hogy István (és a miseruha tervezője) tudatosan mellőzte a felségjelvények közül. Mindenestre feltűnő, és ebben az összefüggésben értékelhető az a körülmény, hogy I. István későbben vert obulusa (H2) is mellőzi ennek a felségjelvény-