Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
246 VITA verésük után alig egy évtizeddel már sírba kellett volna kerülniük. Ha a karosi 11/52. sír érméi esetében néhány évtizedes használatot tételezünk fel (amire minden alap megvan), akkor máris eltűnik minden ellentmondás abból a levezetésből, ami a fonyódi és a karosi II/52-es sír, valamint az ezeket összekötő öwereteket magukban rejtő sírok között Révész szerint fennáll. A fonyódi sírban talált érme, amely Provence-i Hugóé volt (vagyis a 930-940-es években verték), csakis legkorábban a honfoglalás második nemzedékéhez tartozó személyé lehetett (mert egyébként a fílius ante patrem esete állna elő). Nem feltétlenül a vizsgálati módszerrel van tehát baj, hanem Révész azon felfogásával, amely egy makacsul képviselt, olykor az adatok ellenében is védett prekoncepcióhoz igazodik, ahhoz, hogy a három karosi temető 105 sírjának egyetlen (összességében sok ezerre rúgó) lelete sem későbbi a 10. század közepénél. Érvényesnek tekinti ezt Révész természetesen a kiemelkedő jelentőségűnek vélt tarsolylemezekre is. Mivel a tarsolylemezekkel azonos helyen előkerült pénzeket 884-926 között verték, Révész szerint ennek alapján „valószínű, hogy valamennyi tarsolylemez a X. század közepére már földbe került. Ennek egyedül a bodrogvécsi sírban talált szablyamarkolatú kard mondana ellent", de mivel a lelet elkallódott, „pontos tipológiai meghatározásra nincs lehetőség".33 Olyan szablyamarkolatú kardos sír, amelyet érme keltez, kettő van a Kárpát-medencében, az egyik éppen Bodrogvécsen, azonosítatlan korú dirhemmel, a másik pedig a Szeged-Csongrádi (sugár)úti temető 1. síija, benne VII. Bíborbanszületett Konstantin és II. Romanosz érméje, amelyet 948-959 közötti időben vertek. Kovács László szellemes alternatívája szerint a bodrogvécsi „sír kormeghatározása attól függ, hogy az egyébként egyedülálló leletpárosból a tarsolylemezzel kíséreljük-e meg keltezni a szablyamarkolatú kardot vagy fordítva".3 4 A Szeged-Csongrádi (sugár)úti temető bizánci érméje ugyanis nem teszi lehetővé azt, hogy a vele egy sírban levő szablyamarkolatú kard földbe kerülését 950 elé helyezhessük, sőt inkább a 960-970-es évek jönnek szóba legkorábbi dátumként. Ha ez így van, a (sokáig használt) tarsolylemezek eltemetését sem lehet lezárni a 950 előtti időben. (Emlékeztetni szeretnék a fentebb már említett mozzanatra: a karosi 11/41. sírból egy bronzveretes tarsollyal együtt olyan trapéz alakú kengyel került elő, amely lehetővé tenné a sír 10. század második felére történő keltezését.) Anélkül, hogy feladatomnak tekinteném Révész László terjedelmes könyve valamennyi keltezésének átvizsgálását, azt, hogy kellő körültekintéssel járt-e el a datálásban, még egy tárgytípus időrendjében elfoglalt álláspontjára kell kitérnem, a karperecére. Szabó János Győző szerint „a két vékony huzalból sodrott karperecek már a X. sz. második negyedében is közkedveltségnek örvendhettek". A karosi II. temető sírjaiban azonban nem ezek a típusok fordultak elő, hanem olyanok, amilyeneket Szabó 930-1000 közé keltezett. Mi több, szórványként még olyan vastag karperec is előkerült a 11/72. sírból, amely Szabó táblázatán 1000 utániként szerepel, összhangban azzal a megállapításával, hogy „a huzal karperecek körében a bonyolítás és a huzal vastagodás irányában növekvő tendencia érvényesült".35 Révész ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: a huzal karpereceket nem törölhetjük „а X. század első harmadának [kiemelés tőlem - K. Gy.] leletei sorából", hiszen „a Felső-Tisza-vidék, de a Kárpát-medence más, X. század első
