Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
VITA 247 felére [kiemelés tőlem - К, Gy.] keltezhető rangos temetőiből és sírjaiból is ismertek". Hogyne lennének ismertek, hiszen Szabó János Győző 925 utáni közkedveltségükről szólt, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy egy század első harmadáról vagy első feléről szólunk-e. Révésznél megint a pénzek jutottak nagy szerephez a keltezésben, szinte egybemosva a pénzek verésének és földbe kerülésének idejét. Huzalkarperecek Vereben 858-924 között vert érmék, Kisdobra-Ligahomokon pedig 892-911/912-ben vert arab dirhemek társaságában kerültek elő. Kötve hiszem, hogy egy 924-ben vert érme már 925 előtt egyáltalán, vagy akár egy 912-ben a közép-ázsiai verdét elhagyó arab pénz már tíz évvel utóbb nagy valószínűséggel a Kárpát-medencében földbe került volna. Révész azonban mindeme, óvatosságra intő mozzanatok ellenére is így összegezte a huzalkarperecek kronológiájával kapcsolatos álláspontját: „e karperectípus használatával a honfoglalók első [kiemelés tőlem - K. Gy.] nemzedékénél is számolhatunk, s sírba kerülésük már a honfoglalást követő első [kiemelés tőlem - K. Gy.] évektől megindulhatott." Annyi engedményt tett mindössze, hogy elismerte: „Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy tömeges elterjedésük valóban csak a X. század második harmadától mutatható ki, s főként a köznépi temetők leletanyagára jellemzők." Vajon mi magyarázza azt, hogy a karosi huzalkarperecek Révésznél kivételes elbánásban részesültek, és már a honfoglalás utáni első években, azaz 899-900 táján földbe kerülhettek? Ha ebben Révésznek lenne igaza — feltéve, de meg nem engedve ezt —, akkor ez nyilván döntően érintené az ún. köznépi temetők keltezését is. Ne feledjük, eddigelé kivétel nélkül arról az ezer sírról beszéltünk, amely Hampel A néven vált ismertté, a köznépi sírok viszont 25 ezres számot tesznek ki. Nos, nem kis bátorságra vall Révésznek azon — a kárpát-medencei köznépi temetők kronológiáját alapvetően érintő — datálási „ötlete", amely a karosi huzalkarperecek általa adott — imént tárgyalt és általam bírált — időrendjére épül: „véleményem szerint tarthatatlan az a nézet, mely köznépi temetőink sorozatát legfeljebb a X. század második harmadától-közepétől indulónak tekinti, részint a karperecek tipológiája alapján, másrészt arra hivatkozva, hogy nincs a leletek sorában bizonyosan az első generációra jellemző tárgy. Túl azon, hogy ilyeneket — objektív okokból [?? - K. Gy.] — azokban nem is igen várhatunk, e karperecek bizonyíthatóan korai [kiemelés tőlem - K. Gy.] felbukkanása révén nincs akadálya annak, hogy az ezeket tartalmazó sírok megásását a X. század első évtizedeire keltezzük".36 Úgy vélem, az analógiákkal és horizontokkal való keltezés Révész által követett — előítéletektől befolyásolt, elsietett általánosításokkal terhelt — gyakorlata csak aláhúzza azon megállapításomat, amelyet vitatott könyvemben tettem: „a történelemnek lételeme az idő, a régészet pedig éppen a (pontos) idővel áll hadilábon."3 7 Ehhez most csak annyit tennék hozzá, legalábbis az a régészet, amit Révész László űz. 3. Keltezés „vegyes érveléssel" Kicsit hosszabban kell idéznem Bálint Csanádot: „Német nyelvterületen e kifejezés (»gemischte Argumentation«) jelöli azt a módszert, mely a magyarországi és általában: kelet-európai kora középkori kutatásban igen elterjedt. Ez abban áll, hogy amikor valaki egy tárgy, leletegyüttes stb. olyan régészeti és/vagy törté-
