Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 193 pedig Kristó Gyula e tanulmány bevezetőjeként egy kutatástörténeti áttekintést is összeállított.24 2 Bizonyítva ezáltal, hogy egy-egy kérdés átfogóbb jellegű tárgyalásához a korábbi álláspontok megismerése nélkülözhetetlen. (Az adatsor öszszeállítása annál inkább is kívánatos volt, mert Kristó Gyula az 1982-es nomadizmus-tanulmányában is csak az akkor legújabbnak számító szakirodalomból tallózott.)24 3 Az 1995-ös kutatástörténeti áttekintés értékét azonban jelentős mértékben csökkenti az adatsor hiányos volta. E megállapítás pedig nem elsősorban a néprajzra vagy a régészetre vonatkozik — bár itt ismét csak Balassa Iván már említett rövid összefoglalása24 4 és Mesterházy Károly kandidátusi értekezése245 szerepel, a különböző nézőpontok ismertetése helyett — hanem Kristó Gyula szűkebb szakterületére, az írott forrásokat elemző történettudományra. így a magyarok életmódját tárgyaló dolgozatok közül kimaradt Cs. Sebestyén Károly,246 illetve Moór Elemér24 7 fentebb már említett munkássága (ez annái is furcsább, mert mindkettőjük nézetrendszere igen közel áll a tanulmány írójának felfogásához). Nem szerepel tovább Glaser Lajos azon tanulmánya248 sem, amely elsőként hívta fel Magyarországon a figyelmet arra, hogy a kelet-európai steppék északi, ligetes sávja éghajlatilag igencsak eltér a délebbi részektől. Az újabb szakirodalomból pedig elmaradt Hoffmann Tamás,249 Makkai László,25 0 Földes László25 1 agrártörténeti, illetve Maksay Ferenc25 2 településtörténeti fejtegetéseinek a számba vétele is. Végezetül Váczy Péter 1958-as vitacikkét is csak egy rövid utalás szintjén említi Kristó Gyula, pusztán arra utalva, hogy e tanulmány szerzője a „tiszta" nomád felfogás híve volt. Váczy Péter cikkének ilyen kezelése azonban két oknál fogva is helytelen. Egyrészt, így kimaradt a kutatástörténetből az, hogy Váczy Péter az adatok rendkívüli gazdag tárházát vonultatta fel, másrészt pedig meglehetősen pontatlan a vitacikk következtetésének az interpretálása is. Mert igaz ugyan, hogy Váczy Péter már 1958-ban nem tartotta helyesnek a félnomád terminus technicus használatát a honfoglaló magyarok esetében, viszont ő maga is sajátosan „kétarcúnak" fogta fel e korszak gazdálkodását, miként azt e sorai is bizonyítják: „Kétségtelen, hogy a magyarok nem voltak száraz steppei nomádok, tehát nem oszthatók a „Vollnomaden" Merner-féle osztályába,"25 3 „Ha végig tekintünk török eredetű jövevényszavaink során, meggyőződhetünk arról, hogy a földműveléssel szemben nem állt idegenül a magyarság. A szilaj pásztor értett a földek megmunkálásához. Csak ez magyarázza meg azt a sajátos körülményt, hogy h onfoglalás előtti török jövevényszavaink a földművelés egész menetét felölelik ". 254 Tehát Váczy a Bónis-könyv recenziójának megírása idején is azonos módon rekonstruálta a magyarok gazdálkodását, mint az 1930-as évek végén.25 5 Viszont e korábbi időponttal ellentétben — amikor még ő maga is használta a „félnomád" műszót a Magyar Művelődéstörténet Árpád-kori fejezetének írása során25 6 — a honfoglaló magyarok gazdálkodására 1958-ban már a „nomád" meghatározást tartotta a legalkalmasabbnak. Végezetül, a tudománytörténeti rész tartalmaz egy olyan megállapítást is, amelyet semmiképp sem lehet szó nélkül hagyni. Ugyanis, pontatlan és kissé tendenciózus Kristó tanulmányának azon megállapítása is, miszerint:,,A második világháború utáni időszakban már úgyszólván csak olyan vélemények kaptak hangot a magyar történeti irodalomban, amelyek a honfoglaló magyaroknak legalább
