Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
192 VITA A fejezet lezárásaként pedig a könyvben arról olvashatunk, hogy a magyar szállásterületen élő mesteremberek is túlnyomórészt idegenek lehettek.23 3 E gyakran megfogalmazott tételhez a recenzens csak annyit fúzne hozzá, hogy a 10. századi, és bizonyosan magyar jellegű régészeti leletekből nemcsak a hadigazdálkodáshoz szükséges fegyvergyártás vagy az ötvösség sajátos vonásai olvashatók ki. Megbízható nyomok utalnak olyan csekély társadalmi megbecsültségű mesterségekre is, amelyek űzése a „klasszikus" lovasnomád körülmények között aligha lehetséges. E sorok írója szűkebb szakterülete miatt - ez utóbbiak közül csak a „honfoglaló magyar módra" termelő gölöncsérekre utal.23 4 Az általuk készített bordás vagy hengeres nyakú edények, pithoszok, cserépüstök stb. ui. oly mértékig eltérnek a Kárpát-medencével szomszédos területeken készült analógiáktól, hogy az idegenből vagy az alávetett szláv és török lakosságtól való beszerzés teóriája fel sem vetető. Az pedig, hogy a mongolokkal ellentétben a kalandozó magyarok nem raboltak maguknak tömegesen mesterembereket,23 5 egyértelműen tanúskodik amellett, hogy e mesterségeknek megvolt a saját, belső utánpótlása. Nem a könyv gazdaságtörténeti fejezetében, de mégis hangsúlyos helyen szerepel Kristó Gyula azon érve, hogy a 9-10. századi magyar főemberek életmódja azért nem különbözhetett a köznépükétől, mert erre a steppén egyáltalán nem találni példát.23 6 Ezen érvelést teljes mértékben cáfolja al-Maszúdi fentebb már idézett kijelentése, amely szerint — három másik kelet-európai néppel együtt — a magyarok is „részben nomádok, részben letelepültek... Királyaik nomád életet folytatnak"237 A fentebb elmondottak alapján a recenzens véleménye szerint nem indokolt Kristó Gyula magabiztossága, amellyel a gazdálkodást tárgyaló fejezet végén kijelenti: > r A magyarok honfoglalás körüli és 10. századi gazdaságának áttekintése megerősíti azt, hogy a magyarok (a magyar etnikumhoz tartozók) nomádok voltak, számottevő földművelést nem folytattak, viszont néhány kézművességben nagy gyakorlatra tettek szert."23 8 Ervei ui. szinte mind kellőképpen megingathatóak. Különösen a régészeti leletek értelmezésében fedezhetők fel súlyos hiányosságok. E ponton le is lehetne zárni a könyv életmód- és gazdaságtörténeti okfejtésének a recenzálását. A teljesség kedvéért azonban szólni kell Kristó Gyula több olyan érvéről is, amelyek a gazdaságtörténeti fejezet tárgyalásából kimaradtak, a honfoglaló magyarok életmódjának rekonstrukciójához azonban ennek ellenére is alapvető fontosságúak. A fentebb már több alkalommal is említett, 1995-ben megjelent tanulmányról23 9 érdemes bővebben szólni, mivel ott Kristó Gyula a lótartás, a sátorozás és a legelőváltás írott említései által vélte bizonyíthatónak a „klasszikus" nomád életforma meglétét a 10. században, illetve számos elemének a továbbélését, egészen a 13. század elejéig. Ezzel szemben a recenzens szerint nem érdemes részletesebben számba venni Kristó Gyula egy harmadik, népszerűsítő jellegű könyvében pontokba szedett érveit,24 0 hiszen ezek csupán a korábbiakban már leírt tételeket jelentik, az előzőektől eltérő csoportosításban A fentiekhez hasonlóan a recenzens ismét azon pontokat emeli ki első helyre, amelyek e tanulmányban nézete szerint helytállóak. így el kell egyrészt ismerni, hogy Kristó Gyula e dolgozata mögött impozáns adatbázis áll, amellyel több ponton még Váczy Péter 1958-as anyaggyűjtését túl tudta szárnyalni.24 1 Másrészt
