Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 189 temetők esetében Kristó Gyula sem kételkedik, ugyanezt a települések esetében sem szabadna elvitatni. A Kristó Gyula érvelésében meghúzódó negatív tényezők részletesebb taglalása helyett jóval tanulságosabb az általa hivatkozott időrendi bizonytalanságok közelebbi vizsgálata. Kiindulópontként a recenzens nem tagadhatja, hogy Kristó Gyula valós problémát említett, bár következtetése még így sem helytálló. E sorok írója is hangsúlyozta már számos dolgozatában, mennyire nehéz ma még biztos időrendi következtetéseket levonni20 7 számos, objektív és/vagy szubjektív tényező szerencsétlen összhatása folytán. Az utóbbiak közé tartozik a leletközlések népszerűtlen volta miatt a jól keltezett leletegyüttesek kis száma, illetve — ami talán még fontosabb — a Kárpát-medencei 10-11. századi régészeti leletek belső időrendjének kidolgozatlansága. Egy további — a fentiekkel ellentétben objektív — nehézség az is, hogy a korszakban használatos tárgyak túlnyomó többségének a részletformái csak lassan változtak, így ezek, régészeti műszóval élve, időrendi szempontból kevéssé érzékenyek. Különösen vonatkozik ez a telepfeltárások során előkerülő egyszerűbb tárgytípusokra - így pl. a főzőedényekre is. Ez utóbbiakat országos szinten tényleg nem lehet ma még megbízható módon a másfél vagy két évszázadnyi időtartamnál pontosabban datálni. Az időrend pontosítását elsősorban az segíthetné, ha előkerülnének a telepeken is olyan fémtárgyak, amelyeket a sírmellékletként már jól lehet keltezni.208 Sajnos azonban az ilyen tárgyak — nemesfém-tartalmuk miatt — csak ritkán váltak háztartási hulladékká. így pl. a szakirodalomban eddig még csak egyetlenegy rövid utalás található arról, hogy 1965-ben, a Beregszász (Beregovo, Ukr.) - bucsai feltáráson, települési objektumban, egy (azóta elkallódott!) 10. századi pénz, egy dirhem kei-ült elő.209 A sírokban lelt pénzek korpusszerű közléséből pedig az derült ki, hogy az érem sem igazán „élesen" korhatározó.21 0 Elvileg tehát felvetető, hogy a 10-11. századinak meghatározott telepek mind csak a 10. század végén, vagy még ennél később keletkeztek. Ez ellen azonban két megfontolás is szól. Egyrészt, szerencsés esetben kellő számú szuperpozíció áll rendelkezésre ahhoz, hogy egyes lelőhelyeken bizonyos telepjelenségeket stratigráfiai alapon a Kristó Gyula által feltételezett „tiszta nomadizmus" veremház nélküli korszakára vezetessünk vissza. Az első ilyen jellegű adatot A. Habovstiak bényi sáncátvágása szolgáltatta;21 1 a 10. század végén épült sánc alatti rétegben kibontott 5/63-as veremházzal. (Az e házban lelt cserépbográcsperem pedig a lakók etnikai meghatározását is kétségtelenné tette.) Wolf Mária borsodi feltárása212 pedig számos további adalékkal támasztotta alá azt, hogy a bényi példa nem lehetett egyedülálló. Ez utóbbi esetben is korábbi lakóobjektumokra építették rá a sáncot a 10. század végén. (A borsodi házak és vermek betöltéséből származó bordás nyakú edények pedig ez utóbbi esetben is a magyar etnokulturális környezetre utalnak.) így tehát e két sáncátvágás alapján nemcsak az mondható ki elég nagy biztonsággal, hogy a 10. században már magyar környezetben is álltak települések veremházakkal, hanem az is, hogy e korszak kerámiájában nincs éles törés. Aminek következtében leletanyaggal nem indokolható a 10. század második felében húzott cezúra.
