Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
190 VITA Másrészt pedig: hiányoznak a feltételezett „klasszikus" lovasnomád korszak településeinek régészeti nyomai. Ezen érv megkérdőjelezése érdekében szokás egyrészt arra utalni, hogy az ilyen telepeket nem szokás földbe ásni, így régészeti nyomuk sem maradhatott. Viszont, a koraközépkori kelet-európai steppéken élő közösségek jurtjukat rendszerint körbeárkolták, és/vagy padlóját is beásták a talajba.21 3 (Azaz az adatok tükrében bizonyosan téves Kristó Gyula azon „elvileg" helyesnek tünő álláspontja, amely az ilyen, földmunkával is járó települési objektumok kialakítását tagadja21 4 !) így, a 955 utáni drasztikus váltás létezése esetén számos helyen kellene találnunk olyan, 10. század eleji telepeket, ahol csak kis, kerek árkok vannak, bennük a felszíni lakóhelyek bizonytalan nyomaival. A telepfeltárások alapján azonban egyértelműen kitűnik az, hogy egy-egy telepen belül mindig álltak házak, külső kemencék stb. is.21 5 Általában oly módon, hogy az árkok egy-egy nagyobb, udvarszerű részt kerítettek, amelynek csak egyik szegletét foglalta el a földbe ásott objektumokból álló lakóegység. Vannak továbbá olyan telepek is, amelyek belső területét nem osztják árkok, és a települési objektumok eloszlása is látszólag jóval „kaotikusabb".21 6 Olyan telep viszont, ahol mindezek hiányoznak, eddig egy sem akadt. Azaz, az újabb ásatások teljes mértékben alátámasztották Méri István 1964-es megfigyelését21 7 arról, hogy a magyar jellegű telepanyag mindig olyan helyen keiül elő, ahol a földfelszíni nyomokon túl földbe mélyített lakó-, főző- és tárolóobjektumok is voltak. Egy további oldalról vizsgálva a kérdést: az is bizonyos, hogy egészen a 13. század közepéig, sőt néhol még későbbi időpontig is őriznek a magyarországi falusias telepek olyan, a kelet-európai steppékről származó jellegzetességeket, amelyek hiányoznak a környező szláv és germán területek korabeli lakáskultúrájából. Ilyennek tekinthető az ún. melléképületek gyakorisága a veremházak mellett,21 8 ami minden valószínűség szerint arra utal, hogy a veremházat csak időszakosan, a hidegebb évszakokban lakták. Ezen életmódnak felelt meg a cserépbogrács is, amely szintén nem jellemző a környező germán vagy szláv népek anyagi kultúrájára.21 9 Azaz, ha a fentebb csak röviden vázolt tényezőket egyetlen képbe szerkesztjük, egyértelműen egy letelepülőfélben levő nomád életforma jelenik meg: a honfoglalástól egészen a tatárjárásig vagy az Árpád-ház kihalásáig. Az elmondottakból a recenzens nézete szerint leszűrhető azon végkövetkeztetés, hogy a meglévő időrendi bizonytalanságok ellenére sem szabad elvetni a telepkutatás által szolgáltatott adatokat. Sőt, az időrend várható finomulásával a jövőben nagyobb szerepet kell kapjon e korszak tárgyi hagyatéka, a kortárs külföldi tollforgatók nagyobbrészt másodkézből szerzett értesüléseinek részletekbe menő elemzése helyett. A régészeti leletek fogalma alatt ez esetben pedig nem annyira a 9-10. századi sírmezők értendők, hanem sokkal inkább a kérdéses időszak településein kibontott lakóhelyek, leletek, és — a korszak állattartását teljesen új megvilágításba helyező — állatcsont-töredékek. E honfoglalás- és korai Árpádkori telepekről pedig egyértelműen kiolvasható a magyar köznép gazdálkodásának és életmódjának kétarcúsága. Az érvek sokasága közül talán az állatcsont-statisztikák a leginkább meggyőzőek.22 0 Tehát e telepek lakóinak életében a nagyállattartás lehetett a domináns, de már jelentős számú baromfit és sertést is tartottak.
