Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
188 VITA nősítések éppen, hogy több kárt okoznak, mint hasznot, évszázadok markáns eltéréseit mossák össze, elfedik azokat a különbségeket, amelyekre pedig kíváncsiak lennénk."191 Az idézett részlet alapján nem lehet kétséges, hogy Kristó Gyula teljesen negatívan ítéli meg a telepkutatás esélyeit a honfoglalás utáni időszak lakáskultúrájának vizsgálatában. Értékítéletét — mint az idézett cikk későbbi részeiből kiderül — leginkább az befolyásolhatta, hogy a telepfeltárások eredményei nem egyeztetetőek az általa abszolút mértékben hiteles forrásnak tekintett Bölcs Leó, valamint Ibn Hajján azon utalásával,19 2 melyszerint a magyarok egyetemlegesen jurtalakók és lótenyésztők. Az ellentmondás feloldására Kristó Gyula a látszólag könnyebb utat választotta. Nem az axiómaként kezelt auktorok feljegyzéseit vizsgálta meg ama vonatkozásban, hogy értesüléseik milyen mértékben lehetnek hitelesek, hanem a telepfeltárásokat igyekezett kétségbe vonni! Az idézet szóhasználata azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy kritikáját Kristó Gyula megsemmisítő erejűnek szánta. Ezen értékítélete azonban a recenzens nézete szerint sommásra sikeredett, és nem mentes némi lebecsüléstől sem. A mérlegelés hiányát tükrözi az, hogy Kristó Gyula jóval „engedékenyebb" „saját" forrásanyaga, azaz az írott források időrendi bizonytalanságaival szemben - hiszen cikke alábbi fejezeteiben ő maga abszolút hiteles forrásként kezeli all. században élt Ibn Hajjánt,193 vagy a 12. századi szerkesztésű Nyesztor-krónikát.19 4 Továbbá nemcsak Szent László, illetve Kálmán törvényeiből következtet vissza a 10. század eleji lakásviszonyokra,19 5 hanem a 12. századi birtokösszeírásokon kívül még egy 1247-es oklevelet is felhasznál a lovasnomád életmód honfoglalás-kori egyeduralmának a bizonyítására.19 6 Furcsa továbbá, hogy Kristó Gyula e kritikája során ismét nem a problémafelvetés szempontjából legfontosabb, és/vagy a legújabb szakirodalomra támaszkodik, hanem Mesterházy Károly kandidátusi értekezésére19 7 -amely jó összefoglalás ugyan, de a kérdés áttekintéséhez e munka ismerete önmagában még nem elegendő. így a kategorikus ítélet megalkotása előtt igencsak hasznos lett volna a hivatkozott mű mellett áttanulmányozni néhány ásatási közleményt: a Visegrád - várkertdűlőit,19 8 a Szarvas - rózsásit,19 9 a Veresegyház -ivacsit20 0 a Tatabánya-dózsakertit20 1 és némi megszorításokkal a Csongrád-felgyőit20 2 (csak a legismertebbeket említve). Talán azonban még e telepfeltárásoknál is fontosabb lett volna Kristó Gyulának felfigyelnie két sáncátvágásra: a bényire20 3 (Bina, Szlovákia), illetve az edelényire.204 E két közvéleményben ui. a 10. század végére keltezhető bényi és borsodi földvárat megelőző településről lehet olvasni alapvetően fontos adatokat. (Csak zárójelben utalnék arra, hogy az 1990-es év óta folytatott autópálya-leletmentések is minőségileg új adatokat szolgáltattak Miskolc, Kecskemét, Szeged és Győr környékén.20 5 Ezek ismeretét azonban nem lehet elvárni Kristó Gyulától - minthogy e feltárások eredményei még nagyobbrészt nincsennek közölve.) Az idézett bírálatban etnikai kérdésekről nem esett szó. Más helyütt azonban Kristó Gyula egyértelműen utal arra, hogy nézete szerint a településrégészeti eredmények az etnikum-meghatározás bizonytalansága miatt is mellőzendők. Ha azonban a 10. században épült házak, vermek vagy kemencék betöltésében olyan csüngős veretek, ún. szaltovói típusú fazekak, bordás nyakú edények stb. is előkerülnek,20 6 amelyek etnikumjelző szerepében a
