Századok – 1997

Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168

184 VITA életmódját alátámasztani szokták.15

7

Elsőként a magyarokról a moszlim földrajzi irodalomban fennmaradt adatokat igyekszik újszerűen értelmezni.15

8

Ezen érvelése az életmód-fejezet egyik leglényegesebb része, hiszen a korszakkal foglalkozó kutatók túlnyomó többsége15

9

a félnomád életmód egyik lényeges bizonyítékának tekinti azon, Dzsajhánira visszamenő tudósítást, amely szerint a magyaroknak „sok szántóföldjük van". Kristó Gyula szerint — a hun, korai avar és kazár példa alapján — e kijelentés nem foglalhatja magában azt, hogy e földeket maguk a magyarok is művelik. Azaz, érvelése szerint e földek művelése csak és kizárólag a nomád magyarok által hódoltatott és szolgálatukba állított idegenekkel magyarázható. - E ponton jóval egyértelműbben fogalmaz, mint az 1980-as összefoglalásában. Korábban ui. még az idegenek mellett magyar földművelőkkel is számolt.16

0

1995-ös okfejtése szinte teljes egészében Perényi József egy 1956-os álláspontját16

1

ismétli, furcsamód azonban a könyv jegyzeteiben erre nem találni utalást! (Perényitől eltérően Kristó Gyula nem csupán a keleti, hanem a déli és a nyugati szlávokat is hajlandó figyelembe venni hódoltatott népként.) Ugyanígy kimaradt sajnos Kristó Gyula érveléséből az is, hogy Váczy Péter 1958-ban már alapos érvekkel cáfolta Perényi József e felvetését.16

2

így Váczy szerint: „A mü [Dzsajháni - T. M.] egységes gondolatmenete, amelyet vázolni próbáltunk, egymaga ellentmond annak a feltevésnek, mintha a magyarok vetései az általuk megadóztatott szlávok területén feküdtek volna." Azaz, a Perényi-Kristó féle értelmezés már a forrás belső tagolása miatt sem tartható, de ellentmondanak ennek a szöveg egészéből kikövetkeztetető történeti körülmények is. Hogy a moszlim auktorok által említett szántóföldek művelése nem jelenthetett e korban „presztizsfoglalkozást", már számos kutató kifejtette; a közelmúltban Bartha Antal.16

3

Elemzéseiből — marxista frazeológiája ellenére is — maradandó értékűnek tűnik tehát az, hogy e korban a földművelő életforma vállalása egy sajátos lecsúszást jelentett a társadalmi hierarchiában. így joggal feltételezhető, hogy az e munkára kötelezettek számát a 9-10. század magyar előkelői rabszolgákkal is pótolták. Az azonban, hogy e földműveseket csak és kizárólag idegeneknek tekintsük, kissé sarkítottnak és egyoldalúnak tűnik. A moszlim források által kiemelten szerepeltetett gazdagság16

4

ui. a magyar társadalom erősödő vagyoni tagozódását kell, hogy jelentse. E folyamat során pedig bizonyosan keletkeztek „lecsúszott egzisztenciák" is. Kristó Gyula azonban e lehetőséggel egyáltalán nem számol, mivel — a kérdést vizsgáló történészek nagy többségével ellentétben — Ecsedy Ildikó és Walter Pohl érvelésére hivatkozva tagadja azt, hogy Szent István előtt lettek volna magyar etnikumú szolgarendűek.165

E két kutató közül azonban csak Ecsedy Ildikó lehetett volna hivatkozási alap, hiszen Walter Pohl nem a szolgák hiányáról, hanem, mint a recenzált könyvben is olvasható,166

alacsony számáról írt. Kérdés továbbá, vonatkoztathatók-e a steppe ligetes övezetében, illetve a Kárpát-medencében élő magyarokra a belső-ázsiai hiung-nuk életmódját leíró kínai források. E távoli párhuzam helyett jóval helyesebb lett volna a kazárokat alapul venni, hiszen a 9. századi magyarok számára sokkal inkább Kazária lehetett az előkép. A kaganátusban pedig bizonyosan voltak „lecsúszott egzisztenciák", mivel az írott források megemlékeznek a vagyontalan kazárok rabszolga sorba jutásáról. (Maga Kristó Gyula idézi recenzált köny-