Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 185 vében azon forrást, amely szerint a kazárok egy része saját gyermekét adta el rabszolgának.)16 7 Sőt, még ha a magyarok körében tagadjuk is a vagyontalanok személyi szabadságának elvesztését, akkor is olyan, saját környezetükből kiszakított más anyanyelvűeket kell látnunk az idegen ajkú földművelőkben, akik igen gyorsan asszimilálódtak a magyarsághoz. E lehetőséget Kristó Gyula szintén tagadja, mivel — könyve egy másik helyén kifejtett érvelése szerint — nomád berendezkedésük miatt a magyarok a hódoltatott népeket meg kellett tartsák enklávékban, azaz zárt közösségekben. Felfogása szerint ui. még a gazdagabb családokban sem lehettek háziszolgák a nomád gazdálkodás és életmód miatt. Ervelése azonban e ponton sem tűnik kifogástalannak. Ez esetben ui. ismét a belsőázsiai viszonyokat vetíti Etelközre, miközben a fentebb már említett Walter Pohlról megfeledkezik. Végkövetkeztetésként tehát kimondható, hogy Kristó Gyula minden valószínűség szerint téved, amikor a köznéppel együtt a szolgarendűeket is kizárja a magyar etnogenezisből. Tehát, ha a 9. századi magyarok csak és kizárólag a környező szlávok között szedett rabszolgákkal műveltették is földjeiket, a háziszolgává vált részük, azaz a saját környezetükből kiragadott emberek akkor is igen hamar asszimilálódhattak. Ezeket ui. nem enklávékban telepítették le, hanem — amint azt Váczy P 1958-as érvelése valószínűvé teszi — a földművelés teendőinek ellátására néhány fős csoportokban kerültek egy-egy család vagy nemzetség birtokába. Távolra vezetne annak kiderítése, miért tagadja Kristó Gyula a 9. századi magyar társadalom tagolt voltát. Feltehetően szerepe lehet ezen állásfoglalásban annak is, hogy a marxista történetírók általában félreértették a nomád gazdálkodást - e félreértés egyik legmegdöbbentőbb példája az, hogy egy angol marxista történész az 5. század eleji hunokat a paleolit vadászok szintjére süllyesztette le.16 8 E „törvényszerűséget" vonatkoztatta a Molnár Erik-féle marxista iskola a magyar viszonyokra. így nem lehet meglepő, hogy e felfogás hívei is minél hoszszabb ideig igyekeztek megtartani a magyarokat az ősközösségi egyenlőség állapotában.16 9 Továbbá — a Dzsajháni-hely hagyományos értelmezésére hagyatkozó kutatók érvelését gyöngítendő — Kristó Gyula arra is emlékeztet, hogy a szántóföldek említése Kmoskó Mihály szerint már az új hazára vonatkozik17 0 . A recenzió szerzője e filológiai kérdésben sem hivatott állást foglalni. Annyit szeretne csak megjegyezni, hogy érzése szerint ezen új helyszín és időrend bevonása semmiképp sem erősíti a szántóföldekről szóló híradás Kristó Gyula által javasolt értelmezését, mivel az a Dzsajháni-hagyomány belső tagolását nem érinti. A moszlim földrajzi irodalom után második cáfolandó érvként a jövevényszavak következnek.17 1 A könyv szerzője — bevallottan — a nyelvészeti szakirodalomban általánosan elfogadottól jóval későbbre keltezi a magyar nyelv bolgártörök eredetű szavainak az átvételét. Azaz, egy olyan gondolatot vet fel, amelyet még 1980-ban saját maga is tagadott.17 2 1995-ös eljárásának kiindulópontja az, hogy e jövevényszavak között fellelhető föld-, kert- vagy szőlőművelési műszavak nehezen egyeztethetőek egy „klasszikus" lovasnomád életformával. Ezen ellentmondást pedig Kristó Gyula úgy véli áthidalni, hogy nézete szerint e műszavak csak a 10. század végén vagy még később kerülhettek át a magyar nyelvbe a
