Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glant Tibor: Roosevelt; Apponyi és Habsburg Monarchia VI/1386

KISEBB CIKKEK 1389 vajmi keveset tudnak Magyarországról, és kitértek a Monarchia nemzetiségi viszonyaira is. Roosevelt első találkozásuk alkalmával annyira megkedvelte Apponyit, hogy meghívta őt még egy beszélgetésre, melyre végül a St. Louis-i konferencia után került sor.8 Szeptember 9-én Apponyi levélben is megköszönte a vendéglátást, és egyúttal küldött az elnöknek két angol nyelvű cikket is, melyek a Monarchia nemzetiségi viszonyait elemezték. Roosevelt három nappal később kelt válaszában megköszönte a cikkeket, és megismételte a meghívást.9

így kezdődött kettejük barátsága, s Roosevelt Apponyiról alkotott kedvező véleményét minden bizonnyal tovább erősítette a magyar arisztokrata szónoki sikere St. Louis-ban, különösen azért, mert az elnök tudta, hogy Apponyi először az Amerikába tartó hajón szónokolt angolul. A második találkozásra Washingtonban került sor, valamikor szeptember 22-e és 25-e között. Roosevelt ebédre hívta meg Apponyit, s a társaság harmadik tagja Philip Stanhope volt, az angol delegáció vezetője, az Interparlamentáris Unió későbbi elnöke. Apponyi szerint a Fülöpszigetek kormányzása volt a téma, s a beszélgetés rávilágított Roosevelt határozott, de nem diktatórikus vezetési stílusára is: „A déjeuner folyamán Roosevelt nagyon érdekes kijelentéseket tett előttünk a röviddel azelőtt Amerikához csatolt Philippi-szigeteken bevezetendő adminisztrációról: számomra ez azért bírt különös jelentőséggel, mert újabb bepillantást engedett kormányzási rendszerébe és mert mintegy kiegészítette személyéről alkotott véleményemet. Szívvel-lélekkel amerikai volt s meggyőződése szerint az ő népe többet ért Európa régi népeinél: hazája alkotmányát és tradícióit nagy tiszteletben tartotta. Aki netán azt hinné, hogy Rooseveltben diktatórikus hajlamok éltek, az hamis úton jár: bár sohasem habozott, hogy az elnök kezébe adott hatalommal az alkotmány keretén belül a leghatározottabb módon éljen, mégis a népakaratot, mint legfelső instanciát, mindig tiszteletben tartotta."10 Apponyi politikai pályájának egyik legfontosabb külföldi kapcsolatát alapozta meg így, s elégedetten hajózott el Bostonból 1904. szeptember 26-án. 1904 novemberében Rooseveltet elnökké választották, és megkezdte második négyéves ciklusát a Fehér Házban.11 Eközben 1905-06 során Magyarországon jelentős változások történtek: alapjaiban ingott meg a dualista rendszer. Az ellenzéki koalíció választási győzelmét követően kialakult alkotmányos válság a Monarchia felbomlásával fenyegetett. Az ellenzékvégül is 1906 áprilisában kormányt alakított, s 1910 januárjáig irányította az országot. Ez idő alatt Apponyi vallás- és közoktatási miniszter volt. A válság híre a tengerentúlra is eljutott, nem kis riadalmat keltve Washingtonban. Az Apponyi-Roosevelt levelezés újraindítását az amerikai elnök kezdeményezte, amikor április 27-én, alig néhány héttel az ellenzék hatalomra jutását követően, levélben gratulált Apponyinak miniszteri kinevezéséhez. Ugyanebben a levélben Roosevelt aggodalmát fejezte ki a Monarchia jövőjével kapcsolatban, s arra biztatta barátját, akit „drága Apponyi grófom"-nak nevezett, hogy a dualista államrend megőrzésén munkálkodjon: „Tudja, hogy milyen őszinte rajongója vagyok Magyarországnak, hogy mennyire érdekel népének történelme, és hogy mily töretlenül hiszek annak jövőjében. Azt is gondolom (ha megengedi, hogy kívülálló ilyet mondjon), hogy nagyszerű dolog volna, ha a dualista monarchia egyben maradna, és remélem, hogy mindkét fél oly bölcsen és mértéktartóan viselkedik majd, hogy ez lehetővé