Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glant Tibor: Roosevelt; Apponyi és Habsburg Monarchia VI/1386

1390 KISEBB CIKKEK követelések elismerésére akkor, amikor a fegyverszünet lejár." Apponyi az osztrák kormányt tartotta a konfliktus okozójának, mert szerinte az nem tudta elviselni „Magyarország gazdasági emancipációját". Magyarország bécsi ellenségei az ott állomásozó külföldi diplomatákat is félrevezetik, mivel azok nem keresik a kapcsolatot a magyarokkal. így az uralkodó és a nemzetközi közvélemény is csak a magyarellenes álláspontot ismeri, a magyarokét nem. Éppen ezért arra kérte Rooseveltet, hogy utasítsa bécsi nagykövetét, Charles Spencer Davist, hogy vegye fel vele a kapcsolatot titkos úton. Apponyi ezután részletesen ismerteti a véderővitát, és meghívja Magyarországra Roosevelt Európában tartózkodó Alice lányát, férjével együtt. Zárásként megjegyezte, hogy mellékeli egy londoni hetüapban megjelent két cikkét, melyeket a válság csúcspontján írt.12 Roosevelt felmérte a helyzet komolyságát, beleértve a lányának szóló magyarországi meghívás politikai jelentőségét is, és ennek megfelelően cselekedett - komoly diplomáciai érzékről téve tanúságot. Először Alice-nek írt június 24-én, és azt tanácsolta neki, hogy vagy ne menjenek a Monarchiába, vagy ha mégis, akkor vizitáljanak Bécsben és Budapesten is: „és ha mégis odautaztok, akkor Te és Nick hallgassatok meg mosolyogva mindent, amit a Kettős Monarchia életéről mond váljon. Úgy érzem, minden szempontból igen rossz volna, ha ennek az ellenkezője következne be. Meggyőződésem, kedves grófom, hogy nem bánja majd, hogy ezt mondom, csak szigorúan kettőnk között, vagy legalábbis megbocsátja nekem, tudva hogy mennyire tisztelem Ont és csodálom országát." Apponyi egyébként sem volt a szakítás híve, s Roosevelt határozott hangvételű levele minden bizonnyal megerősítette álláspontját. Apponyi jűnius 6-án, hatoldalas levélben válaszolt Rooseveltnek, megköszönte a gratulációt, és őszintén kifejtette nézeteit a válságról. A bevezető udvariassági formulák után arra kérte az elnököt, hogy kezelje bizalmasan levelét, majd rátért a helyzet elemzésére: „A jelenlegi egyezség csak egy bizonyos időre szól, s mi ezt hangsúlyoztuk is, amikor átvettük az ország irányítását. Ez egy fegyverszünet, melynek során mindkét vitában álló fél, a király és a nemzet, megőrzi pozícióit, s a kormányzást olyan emberek gyakorolják, akikben a nemzet megbízik, s akikben a király sem kételkedik. A fegyverszünet addig tart, amíg el nem fogadják az új választójogi törvényt, mely általánossá teszi azt. Ezután a királynak kell majd rendeznie a fennálló vitás kérdéseket egy új parlamenttel, melyet ezen a szélesebb alapon választanak meg. Ez a parlament, higgye el nekem, ugyanolyan határozottan fogja majd nemzeti érdekeinket képviselni, mint az előző, s nagyobb hatalma lesz arra, hogy ezeket megvalósítsa, s hogy radikális reformokat vezessen be. így mintegy két éven belül a válsághelyzet ismét kiéleződik majd, s a nemzet a jelenleginél is kedvezőbb helyzetben lesz. Minden azon múlik, hogy azok, akik jelenleg hatalmon vannak és akik rávették a nemzetet arra, hogy fogadja el az ideiglenes fegyverszünetet, képesek leszneke a királyt rávenni a következetes magyar nektek bárki, legyen az osztrák főherceg vagy magyar gróf, de — s ezt aligha kell mondanom — semmit ne mondjatok."13 Másnap Roosevelt bizalmas levelet írt Francis nagykövethez, melyben bevezetésként a Storer házaspár korábbi nagyköveti tevékenységét bírálta, s megjegyezte, hogy „legalább annyira kapcsolatban állunk a magyar királlyal, mint az osztrák császárral". Ezután a következő utasítást adta vezető bécsi diplomatájának: „Le-