Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

1380 KISEBB CIKKEK tisztújításra. Ez alkalommal is kompro­misszum született a két nagy párt között. Az erőviszonyok azonban láthatóan elto­lódtak a deákpárt javára, annál is inkább, hogy tagjai között nőtt a románok létszá­ma és szerepe. E tény folyományaként a megyei rangsorban harmadik tisztet, az árvaszék elnökségét Gheorghe Constan­tininak juttatták. A román nemzeti párt tagjainak jutott a főjegyző (Teodor Serb), a főügyész (Lázár Ionescu), egy aljegyző (loan Bele§), egy-egy árvaszéki ülnök és jegyző, valamint négy szolgabíró és négy helyettese hivatala. A megegyezés ez al­kalommal is a felekre kötelezően az egész választási ciklusra szólt. bizottságok. (Elek, Borossebes, Berzova, Agris, Jószás, Simánd, Arad). Elhatározták, hogy küldöttség útján kérik az igazságügyminisztert megfelelő számú román bíró kinevezésére, az új bí­rósági rendszer bevezetése alkalmával. Vitát váltott ki a megye újjászervezése érdekében felállítandó bizottság összeté­tele. A deákpárt a 30 helyből nyolcat a­jánlott fel, a jelenlevők szerint azonban 24 hely illeti meg őket. Elvi álláspontjuk mellett a többség hozzájárult ahhoz, hogy a javaslatban szereplő első nyolcat vegyék a választásnál tekintetbe. Aczél Péter főispán beiktatása alkal­mával Lázár Ionescu javaslata szerint til­takozásuk jeléül passzivitást határoztak el és elutasították Mircea Stánescu és Iosif Popovici tervezetét, amely előüta többek között a román párt tagjainak kivonulását a teremből a királyi leirat felolvasása után.3 7 Kétségtelen, hogy a párt újjáalakulá­sa nyomán növekedett befolyásuk. A párt­vezetőség 1871. november 19-én körle­vélben fordult a helyi vezetőkhöz és kérte a szavazók mozgósítását, amiben elsősor­ban a papokra és jegyzőkre számított. A november 30. - december 2. között lezaj­lott megyei választáson sok helyen ered­ményt értek el. így például Apátiban 60 szavazó indult a plébános és jegyző irá­nyítása alatt a seprősi szavazóközpontba, míg a jóval nagyobb Seprősről kevesebben jelentek meg. Az új törvényhatóság meg­alakulásakor kiderült, hogy 554 tagból áll, akik közül 217 román, beleértve a jog­szerintieket is. A magyar ellenzéki párt 30 hellyel rendelkezett, a deákpárt pedig 77 fős abszolút többséggel. Az 1873-ban sorra került pótválasztások nem változ­tattak az erőviszonyokon, Arad város e­setében a román párt befolyása jelenték­telen volt.3 8 A törvényhatósági választások nyo­mán 1871 december végén került sor a A román párt közbenjárása szintén bizonyos eredménnyel járt az aradi és bo­rosjenői törvényszékek felállítása alkal­mával. Az utóbbi elnöke Sigismund Po­povici lett és az öt bírói állásból kettőt, a kerületéhez tartozó járásbíróságok nyolc állásából pedig négyet kaptak meg. Az aradi törvényszéken a négy bíró közül egy, a hét járásbíró közül három volt | román. A román bírák jelenléte a sajtó­értesülésekből leszürhetően jelentősen e­lősegítette a román peresek anyanyelven I történő kihallgatását.39 ' Sigismund Popovici lemondása nyo­mán megüresedett butyini mandátumért 1872. február 9-én pótválasztást tartot­tak. Ekkor lépett a nagy nyilvánosság elé Dimitrie Bonciu, aradi ügyvéd, aki egyben < Sigismund Popovici visszavonulása után a román párt elnöke is lett. Az érvényben lévő megegyezés szerint simán nyerte meg a választást.40 Nemsokára újabb általános választá­sok megtartása is napirendre került. A deákpárt az előző választás alkalmával előterjesztett ajánlatát ismételte meg, a­melyet 1872. április 21-én tárgyalt meg a központi bizottság és fogadott el ugyan­azon feltételekkel. A megegyezés azonban

Next

/
Thumbnails
Contents