Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

KISEBB CIKKEK 1379 moly szerepet vállalhasson. Választási kampányában bírálta a nemzetiségi törvényt és számos népszerű követelést vett fel programjába, mint az adók könnyítése, a helyi autonómia megerősítése, a dohánymonopólium, az illetékek és okmánybélyegek eltörlése, a papok és tanítók helyzetének javítása stb. Felvetette a nők emancipációját is, amiről abban az időben alig esett szó.3

3 A román párt vezetői igyekeztek egységüket biztosítani. A közgyűlés 1870. április 27-én heves vita közepette foglalkozott a kérdéssel. Egyesek odáig mentek, hogy a pártalakulatok feloszlatását javasolták működőképesség hiányában, amit viszont éppen az „ifjak klubja" nevében Iosif Popovici kifogásolt. A megoldás érdekében Lázár Ionescu előterjesztést nyújtott be, amit közös platformnak szánt, „az általános nemzeti-politikai érdekekért". Követelte az egység alapján a román politikai nemzet elismerését és síkra szállt Erdély autonómiájáért. Végül bizottságot hoztak létre a program teljes kidolgozására.3

4 A május 2-án összeült közgyűlés túlhaladta a helyi jelentőséget. Számos távirat és levél (Nagyenyed, Torda, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Déda, Szászváros stb.) a pártalakulás újjászervezését szerette volna támogatni.3

5 Az előkészítésben irányadó szerepet loan Popovici-Desseanu játszott, aki olyan alakulás létesítését szorgalmazta, amely az irányzatok különbözőségét közös pártprogramban és működésben, de a többi pártoktól függetlenül tudja megeleveníteni, a parlamentáris rendszer keretei között, javasolta az iijak nevében szóló Mircea Stánescu és Iosif Popovici támogatásával, hogy az addigi pártszervezet feloszlatása nyomán hozzák létre a szélesebb alapokon nyugvó „Reumiumeanak" nevezett politikai pártot. A tárgyalásokat alapvetően befolyásolta Vincentiu Babe§ felszólalása. Szerinte az államszerkezetben 1867-ben bekövetkezett változások nem váltak a románok előnyére, harcban állnak jogaikért, ami megköveteli az egységet. Az előző pártalakulásnak valóban úgy programja, mint tevékenysége hiányos volt. Aláhúzta, hogy az összes románok Kelet-Európában „egy és ugyanaz a nemzeti-politikai célt követik". A jogok kivívása egységes politikai szervezetet igényel, minél erősebb és tevékenyebb központi irányítással. A véglegesített programnak tartalmaznia kell a nemzeti-politikai egyenlőség kívánalmait, Erdély autonómiáját és az igazi demokráciát. Babe§ hatásos beszéde után megalakították „Az összes aradmegyei románok nemzeti politikai egyesülését". Babe§ ezután még egyszer szót kért és hangsúlyozta, hogy a románok harca csupán „törvényes úton" lehetséges és elutasította a Philimon féle túl radikális vonalat. A vezetőség élén mint elnök Sigismund Popovici maradt, alelnökké Dimitrie Bonciut választották. A kétszeri halasztás után 1871. április 20-án tartott közgyűlés elfogadta az alapszabályt, amely szerint a központi bizottság 100 tagból áll. A megye 17 választókerületében albizottságok alakítását kezdeményezték, lehetőleg az odatartozó összes községek képviselőinek bevonásával. A folyó ügyek intézésére 15 tagú bizottságot alakítottak. Sigismund Popovici továbbra is elnök maradt, míg jegyzővé Iosif Popoviciut választották, hogy így is szóhoz juttassák mindkét irányzatot. Leszögezték, hogy az alapvető nemzeti-politikai kérdésekben egyedül a közgyűlés illetékes.36 A központi bizottság 1871. június 14-én számbavette az addigi eredményeket. Szervezeti téren megállapították, hogy hét kerületben máris megalakultak az al-