Századok – 1997
Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339
1348 MAKKAY JÁNOS volt, hogy bármilyen fontos legyen is Itália belépése az entente oldalán a háborúba, a dalmáciai partok szláv népeinek a rovására az nem éri meg.65 Nem tudjuk biztosan, hogy mindmáig ismeretlenül maradt térképét a Balkán Bizottság (Balkan Committee, amelynek ő is tagja volt) kérésére már ekkor, 1913 elején elkészítette-e, vagy nem, de valószínű, hogy igen. Számunkra egyértelmű, hogy ez a legelső ismert térképvázlat, amely megrajzolta Magyarország Trianonban kijelölt déli határvonalának egy embrionális, de valójában pontosnak bizonyult futását. A véglegestől való csekély eltérés a baranyai háromszög és a Tisza-Maros-Aranka szög egy részének Magyarországhoz való tartozása, ezzel szemben Baja és Mohács a balkáni nagyszerb állam része. A térkép tendenciózus voltára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy két színmagyar város közül Szabadkát, amelyet Szerbiának szánt, továbbá Pécset szláv és magyar nevén egyaránt jelölte. Ezzel szemben a Magyarországnak éppen megmaradó Szegedet szlávosan Szegedin-nek írta.66 A világháború kitörése után Evans nyílt nagypolitikába kezdett, nemcsak természetszerűleg hazája és az entente cordiale, hanem a szláv népek mellett. 1915. áprilisában youlbuiy-i otthonában nagy szívélyességgel látta vendégül T. G. Masarykot, Benes mellett Trianon fő előkészítőjét, Csehszlovákia későbbi, első elnökét.67 Nagy vonalakban megegyeztek a monarchia szétveréséről,6 8 elfogadták, hogy a délszláv népek nemzeti egységet alkotnak, és eldöntötték, hogy létre kell hozni egy nagy délszláv államot. A megbeszélések eredményeként a hónap végén Evans részletes beadványt terjesztett elő az akkori brit külügyminiszternek, sir Edward Grey-nek a délszlávok nemzeti egységtervéről. A memorandum feltehetően tartalmazta az említett etnikai térképet, egyébként a Balkán római kori politikai szervezetének taglalásával indul, folytatódik az Adria melletti népek pontos etnográfiai ismertetésével, és a délszláv népek nemzeti egysége történeti fontosságának hangsúlyozásával fejeződik be.69 1916 januárjában a Royal Geographical Society előtt tartott előadásában a térség geopolitikai elemzése közben ismét hangsúlyozta egy jugoszláv állam létrehozásának a fontosságát, majd a már említett római kori rendező elvét ismételgette: a hajdani, nyugat felől keletre vezető római hadiutat ismét létre kell hozni. Mégpedig a Száva mellett délről vezető vasút formájában, összekapcsolva Brodot Belgráddal és Gradiskát Ljubljanával, így kialakítva a Nyugat-Európából a Simplonon át Belgrádon keresztül keletre vezető összeköttetést, amely felváltja az Orient Expressz (Budapesten át vezető) vonalát.70 Ez az az útvonal, amelyet a legutóbbi boszniai válság ideje alatt, és még ma is éppen a Közel- és Közép-Keletre utazó vendégmunkások oly gondosan elkerülnek, a régi Orient-Expressz útvonalat választva helyette, akár gépkocsival is. A memorandumban, mint a Balkánt jól ismerő utazó, Evans különösen hangsúlyozott egy tényezőt: „Egy dolog biztos: Jugoszlávia összetevő népelemeinek, miközben külön-külön annyit őrizzenek meg történeti jogaikból, amennyit csak lehetséges, össze kell tartaniok, mert különben részenkint (piecemal) ki lesznek téve hatalmas szomszédaik uralmának."7 1 Számunkra Evans 1916-os tevékenységéből baljóslatú jel lehetett volna, hogy komolyan összetűzött lord Rothermere-rel. A lord a British Museum épületeit akarta megszerezni a frissen felállított angol légügyi hivatal (Air Board) számára. Evans más tudósok segítségével nyolc napon át küzdött —- sikerrel — a tervezet ellen, és
