Századok – 1997
Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339
SIR ARTHUR EVANS ÉS TRIANON 1349 a lord kénytelen volt megelégedni a Savoy Hotellel, mint főhadiszállással.72 Lehet, hogy Rothermere Trianon utáni magyarbarát politikájának a hátterében ezt az E-vansszal vívott csatát is kereshetjük? A memorandumban említett délszláv összefogás szellemében 1917 nyarán Korfu szigetén találkozott a szerb, a horvát és a szlovén nemzeti mozgalmak vezetőivel, ahol azok formálisan is kinyilvánították nemzeti egységüket, és döntöttek egy nemzeti délszláv királyság létrehozásáról. Erre azért került oly gyorsan sor, mert Itália — hadbalépése után — ismét bejelentette igényét (és jogait) Dalmáciára, és az angol miniszterelnök, Lloyd George sietett azokat támogatni.73 Az olaszok és a jugoszlávok közötti ellentéteket elsimítandó, 1917 őszén egy informális találkozóra került sor Londonban, amelyre meghívták Evans-ot is.7 4 Ezzel kezdetét vette az ő hivatalos szereplése az angol külpolitikában. Ezidőtájt — furcsa, de forrásom ezt erősíti meg — az angol kormány külpolitikája a Balkán kérdésében Evans felfogása felé mozdult el,7 5 mire ő 1918. október 26-án ismét egy memorandumot intézett az angol külügyminiszterhez, ekkor már A. J. Balfourhoz (külügyminiszter 1916-1919 között) a délszláv-olasz konfliktus kérdéseiről.7 6 Evans fő követelése az volt, hogy Dalmáciában, különösen Zárában, Spalatóban és Cattaróban ne szálljanak paîtra olasz csapatok, hanem csak brit, francia vagy amerikai erők. Mikor a fiumei horvát lázadást követően 1918. október végén megkezdődött a monarchia villámgyors összeomlása, a fegyverszüneti tárgyalásokon az entente még mindig Olaszország kívánságait fogadta el. Evans ekkor villámgyorsan Párizsba repült, hogy ott részt vegyen a szláv vezetők tanácskozásán. Üdvözölte a szláv vezetők ama kívánságát, hogy coups de main politikát kell folytatni, és az akár jogtalanul, de ténylegesen beállott helyzetet megváltoztathatatlannak kell elfogadni (faits accomplis). Javasolta tehát, hogy a dalmát szigeteken azonnal irreguláris csapatokat kell felállítani az olasz partraszállás megakadályozására. Olaszország azonban hamarabb lépett, és Evans egyetlen lehetősége az maradt, hogy hosszú viták és rábeszélések után rávette Balfourt a délszlávok követeléseinek teljesítésére. Életrajza szerint még morális felfogását is megtépázó módon vitte végbe ezt, a délszlávoknak kedvező tervét.77 Végül is 1920 novemberében a Rapalloi Szerződés az ő elgondolását véglegesítette. Evans négy évtizedig ápolt tervei tehát győztek, büszkén feldaraboltak bennünket, még csak nem is sejtve, hogy a rajtunk, magyarokon ütött sebek mellett milyen rettenetes sebeket ütöttek a délszlávokon. Evans még megérte azt, amikor Hitler és Sztálin hitszegően megtámadták Lengyelországot,7 8 értesült arról, hogy a németek bombázták szeretett Knósszoszát. Mivel 1851. július 8-án született, és három nappal 90. születésnapja után halt meg (1941. július 11), megérte még a német támadást Jugoszlávia ellen. Ez különösen nem volt alkalmas arra, hogy a különben is elaggott Evanszot ráébressze: Balkán-elképzelései inkább romantikus hevületből fakadó, de a valóságot eltorzító álmok, semmint józan politikai mérlegelések és helyes javaslatok • r oltak. Sőt, ha az események a tudata mélyéig tudtak még hatolni, akkor azokban bizonyára politikája helyes voltát látta (volna). A nem kis részben Evans által megrontott tényleges valósággal további ötven év múltán kellett Európának és Angliának is, szembesülnie. Bemutatandó azt, hogy az országok és népek sorsát évtizedekre-évszázadokra eldöntő nyugati kamarilla-politika milyen apróságokon (is) múlhatott, nem állhatom
