Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
JAMES KEIR HARDIE 1321 ban. Hardie olyan „felfedezett" új fiatal munkásvezető lett, akire már nemcsak szúk „szakterületén", a bányászmozgalomban, regionális szinten (Ayreshire-ban, Lanarkshire-ban, illetve Nyugat-Skóciában) figyeltek, hanem 1887-től már országosan ismert „reménnyé", vagy „veszéllyé" lépett elő, akinek kongresszusi beszéde „szenzációs" volt.44 Champion az új lap hasábjain nemcsak névtelen értékelő cikket jelentetett meg. Másik írásában történeti horizonton kémlelte a szocializmus jövőjét és egyúttal hadat üzent a liberális pártnak. Ugyanitt hangsúlyosan elhatárolódott Hyndmantól és az SDF-től is. Új, széles munkásszervezkedést hirdetett, amelynek fő célkitűzése a további parlamenti reform és a parlamenti képviselet biztosítása volt.4 5 Champion ekkor még valóban bízott benne, hogy Hardie szövetségese lesz, és azért is adott lehetőséget Hardie-nak, hogy az új orgánumban megszólalhasson. S mindennek szocialista felhangja is volt. Hardie-nak, a bányászoknak és a szocialista szakszervezeti irányzatnak volt még egy érdekes, nem túl befolyásos, de élő szövetséges szervezete és orgánuma: a brit keresztényszocialistáké. E lapban (The Christian Socialist) Todt lelkész már 1884 októberében kezet nyújtott a szocialistáknak „az új gazdasági és szocialista rend" kialakítására." S persze rendszeresen foglalkozott a szegénységgel, a munkanélküliséggel. A havonta megjelenő lap ismertette a To-Day és a Justice írásait, közölte G. B. Shaw értekezését a szocializmusról, majd az 1885 áprilisi szerkesztőségi cikk aláhúzta, hogy „a szociáldemokraták minden dicséretet megérdemelnek a világosság terjesztéséért". 1886 decemberében pedig újabb vezércikk foglalkozott „a szocializmus vallási összefüggéseivel". Vagyis ez a csoportosulás46 nagyon is kész volt együttműködni Hardie-val. A Labour Electornak egyébként nemcsak alapjában és Hardie esetében különösen két korszak különböztethető meg gyors egymásutánban. Kezdetben, noha Hyndman persze távolt maradt a szerkesztőségből és a szerkesztésből, de Hardie mellett a többi formátumos munkásvezér is ott volt a szerkesztők között, így Tom Mann, John Burns is, akik Hardie-val együtt néhány hónap után „kikoptak" a lapból. S ez áll még Eleanor Marxra is, aki pár hónapon át még a lap külpolitikai rovatát is szerkesztette, Engels és saját fenntartásai ellenére is.47 Vagyis Hardie rövid közreműködése igazán nem volt kivételes és különös. A Skót Munkáspárt megalakítása (1888-1892) Hardie 1886-ban a Skót Bányászszakszervezet titkáraként tevékenykedett, 1887-ben megjelentette a The Miner с. havilapot, abból két évvel később megszületett a korszak egyik legbefolyásosabb munkáslapja: a „The Labour Leader". Még a skót bányászok titkáraként többször utazott Londonba, s felkereste a londoni szocialistákat, köztük Engelst is - akihez Tom Mann és Eleanor Marx kalauzolta el, csakúgy mint a Szociáldemokrata Föderáció vezetőit. Londonban megismerte az ottani szocialisták belső vitáit, de mindenekelőtt azon erőfeszítések érdekelték, amelyek arra irányultak, hogy a munkások tömegeit politikai érdektelenségükből felrázzák és véget vessenek a liberális párt iránti vak bizalmuknak. Engelstől
