Századok – 1997

Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305

1320 JEMNITZ JÁNOS Ilyen előzmények után vett részt Hardie életében először a brit szakszervezetek legfontosabb fórumán, az év szeptemberében megrendezett szakszervezeti kongreszszuson. Hardie mint az Ayreshire Miner's Union küldötte jelent meg - aki minden valószínűség szerint már a kongresszus előtt éppen Tom Mann és mások hatására a szó szoros értelmében mindjárt a régi vezetés liberális irányzatú politikájának fő vádlójává lett. Nem csupán a politikai irányzatot támadta, hanem a régi „lib-lab" vezetés legbefolyásosabb vezéralakjának, Henry Broadhurst-nak42

erkölcsi tisztaságát is megkérdőjelezte. Broadhurst ugyanis olyan vegyigyáros támogatására biztatta a munkásokat, aki gyárában munkásellenes megtorlásokat alkalmazott, ugyanakkor Broadhurst részvényeket vásárolt nála. Broadhurst azonban nem véletlenül állhatott hosszú ideje e szakszervezeti mozgalom élén: ügyesen vissza tudott vágni. Azonnal az egész mozgalom eddig elért sikereinek sáncai mögé vonult, s kijelentette, hogy „a kongresszus egész eddigi politikája a reformok és nem a forradalom politikája volt". Majd kíméletlen élességgel sorakoztatta fel a Hardie-t személyében érintő megjegyzéseit, miszerint „ő nem hajlandó kioktatást elfogadni olyan valakitől, aki szinte egy éjszaka bukkant fel, mint Jónás a cethal gyomrából, hogy azután ugyanolyan gyorsan el is tűnjön". Ezzel arra utalt, hogy Hardie először jelent meg küldöttként országos szakszervezeti kongreszszuson. Broadhurst ezekkel az érvekkel igyekezett a küldöttek többségére hatni, s hoszszasan sorolta, hogy ők évtizedeken át áldozatokat hoztak az elért eredményekért, amikor még Hardie nem volt sehol. Itt ekkor Hardie elkövette azt a baklövést, hogy megjegyezte: ő akkor még meg sem született. Broadhurst abban a pillanatban lecsapott: „Már hallottam arról, hogy gyerekek teljes fogazattal születtek, de hogy ilyen férfias külseje legyen valakinek, aki csak tíz éve született meg..." - ezzel a gúnyos megjegyzéssel sikerült nevetségessé tennie Hardie-t.43 Broadhurst azonban csak ebben a fordulóban ért el eredményt. A kongresszuson lezajlott vitában végül is alulmaradt, mert Broadhurst-nek és híveinek minden tiltakozása ellenére a kongresszus megszavazta, hogy az 1888. évi londoni szakszervezeti kongresszusra hívják meg az európai szakszervezetek és munkásszervezetek képviselőit is. E gondolatot Hardie is lelkesen támogatta. Hardie a szakszervezeti konferencián amellett is lándzsát tört, hogy a szakszervezetek támogassák az önálló, a Liberális Párttól független munkásjelöltek parlamentbe juttatását. E véleményének adott hangot a The Miner hasábjain csakúgy, mint a korszak más szocialista (többnyire igen szűk olvasótáborra támaszkodó) orgánumaiban. Az egyik ilyen orgánum azé a Henry H. Championé volt, aki az 1880-as évek derekán Henry Hyndman oldalán a Szociáldemokrata Föderáció egyik vezetője és az említett munkanélküli mozgalmak nyomán bírósági vádlottja is lett. Miután Champion ezt követően Hyndmannal összekülönbözött, tőle különválva a Munkásképviseleti Liga (Labour Elector League) egyik motorja lett, amelynek keretében ezekben a hónapokban szorosan együttműködött Hardie-val. Champion nagy energiával mozgósított mindenféle pénzösszeget a munkás-szocialista lapok megjelentetésére, amelyekben azután Hardie is megszólalhatott. Az 1887 szeptemberi szakszervezeti kongresszus után Champion részletesen ismertette Hardie-nak „az ayreshire-i bányászok képviselőjének" Broadhurst-elleni fellépését akkori „Common-Sense" c. orgánumá-