Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
JAMES KEIR HARDIE 1311 Ez az átalakulás nem egyik napról a másikra történt. így, amikor 1881-ben megírta szakszervezete alapszabályzatát, mégjellegzetesen a baloldali liberális felfogás jegyében fogalmazott: „Eljön az a boldog idő, amikor a Munka és Tőke úgy találkozik, hogy elszívják majd a békepipát." Hogy ebben Hardie ténylegesen mennyire bízott, s mennyiben volt ez már akkor is olyan bírálatot, fenntartást tartalmazó kérdésfeltevés, amely munkáshíveinek felébresztését is szolgálta - ezen lehet vitatkozni. Minden valószínűség szerint mindkét elem egyaránt jeUemezte ezt a korszakot. Hardie modern életrajzírói éppen azt hangsúlyozták, hogy a liberális felfogás alóli emancipálódása hosszabb folyamat eredménye,12 aminek során többféle lépésváltás történt, amelyet néhány konkrét esemény is motivált. Hardie-nak ezt a felszabadulását az is előmozdította, hogy 1882-től új munkaterületet is betöltött. Több lapban tűntek fel cikkei, sőt különféle orgánumok állandó munkás-bányász levelezője lett. így a cumnocki helyi lap után ő vezette a befolyásosabb nyugat-skóciai glasgow-i liberális orgánum, a Glasgow Weekly Mail „Black Diamonds" rovatát. E munkája során eleve szélesebb rálátásra nyílott lehetősége, hiszen már nemcsak egy szűkebb régió eseményeit kellett magyaráznia. A Glasgow Weekly Mail nem maradt meg Hardie egyedüli „szócsövének". Cikkei változatlanul megjelentek a Cumnock News-ban, továbbá egy másik regionális lapban, az Androssan and Saltcoats Herald hasábjain is - ahol szintén egy rovat rendszeres „gazdája" lett. Akkori írásaiból kiviláglik, hogy Hardie miként látta a szociális problémákat, a Liberális Pártot, s lépésről lépésre nyomon követhető, miként „emancipálódott", a munkás-bányász öntudat hogyan vált hangsúlyossá cikkeiben. 1882 őszén Hardie szembesült azzal a ténnyel, hogy egyszerre süllyedtek a bányászok bérei, s nőtt a munkanélküliség - aminek összefüggéseit a bányászok is, Hardie is felismerték. A bányászok természetesen ellenintézkedéseket vártak, sürgettek a Liberális Párttól. Ennek vezetői és a megfelelő lapok azonban csak olyan következtetésekig jutottak, hogy „bérrendezést" követeljenek és a „természetellenes" bérleszorítások ellen emeljék fel szavukat. Hardie ugyanakkor az Androssan and Saltcoats Herald szeptember 9-i számában még higgadt, megfontoltságot sürgetett, óvott az elhamarkodott sztrájkoktól, főleg olyan esetekben, amikor ezt olyanok hirdetik meg, akiknek „nincs megfelelő anyagi bázisuk és szilárd szervezetük, hogy egy ilyen sztrájkot lefolytassanak".13 Hardie ekkor hagyományos módszerként a termelés visszafogását ajánlja, amely majd növeli a szén iránti keresletet, s így a béreket és a foglalkoztatottságot is. Ezért a bányászok körében nagyon hamar elteijedt a nyolc órás munkanap követelése, sőt helyenként még a részleges négy órás munkanap jelszavát is felvetették, csakhogy a munkanélküliséget eredményesen felszívhassák. Ezt a követelést azonban Hardie irreálisnak tartotta. Ugyanakkor még 1882 szeptemberében — részint saját gyermekkorának sötét tapasztalatai alapján is — felvetette a bányákban történő rendszeres tanoncoktatás bevezetését, ami egyszerre javítaná a biztonságot, nevelne szakmunkásokat, s mégis csökkentené a munkanélküliséget. A bányászok hangulata olyan volt, hogy űgyszólván nem is engedett meg semmiféle „behódolást" a liberálisoknak. Legalábbis olyanok számára, akik a bányászok hangadói kívántak maradni. Mindenesetre maga Hardie, az említett Androssan and
