Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
1280 GYÁNI GÁBOR Láttuk, a hivatali szakmai előrejutás „védettsége" legalább annyira a mítoszok körébe tartozik, mint a köztisztviselők sommás azonosítása az úriemberekkel; a köztisztviselők vitán felül szinte kizárólagosan keresztény, tehát nem-zsidó jellege önmagában szintúgy nem elégséges indok az úri társaság és a keresztény középosztály fogalmi egybemosásához. Ahhoz viszont, hogy a középosztály természetéről igazán képet alkothassunk magunknak, külön is megkell vizsgálni középpolgári összetevőjét, amelynek tekintélyes része valóban kívül állt ugyan a keresztény középosztályon, jóllehet közülük számosan beletartoztak az úri társaságba. A „polgári" középosztály A tevékenységét és jövedelmének a forrását tekintve piaci léthez kötött középosztály létszámát, belső tagolódását szinte lehetetlen meghatározni. Erdei Ferenc, 1930 vonatkozásában, 190 ezer keresőre, eltartottakkal együtt 400 ezer főre, vagyis a népesség közel 5%-ára becsülte a „polgári középosztályt". Ám homályban hagyta, hogy milyen módon jutott erre a számszerű eredményre a népszámlálási statisztika nyomán.6 5 Ránki György a jövedelemszintet, a lakásméretet és a cselédtartást kombinálva ugyanerre az időszakra vonatkozóan 30-35 ezer családot (keresőt) valószínűsített budapesti polgári középosztályként. Igaz, ő a közalkalmazottakat is beleértette a fogalomba. Az általa így megbecsült tömeg a város népességének szintén mintegy 5-6%-át képezte.6 6 Ha a közalkalmazottakat, valamint az értelmiségi, bár szabadfoglalkozású rétegeket leszámítjuk, maradnak a középvállalkozó kereskedők iparosok (ipari középvállalkozók), valamint a magántisztviselők. Velük foglalkozunk a következőkben. A polgárság középosztályi társadalmának az önálló egzisztenciák, minden jel szerint, kezdettől a kisebbik, sőt egyre fogyatkozó részét alkották. Ugyanakkor magán a vállalkozó (az önálló) középpolgárságon belül is szembeszökő az aránytalanság a kereskedők és az iparosok között, mivel az utóbbiak a kereskedőknél jóval kisebb arányban képviseltették magukat a rétegben. „A mintegy 20 000 önálló pesti iparos túlnyomó többségét, 70%-át munkás vagy alsó kispolgári életkörülmények között találjuk" - jegyzi meg Ránki, majd hozzáteszi: a kereskedők között a megfelelő arány csak 60% körüli.6 7 Hasonlót tapasztalunk, ha a középpolgárság felső vagyoni csoportját vizsgáljuk. Amíg 1933-ban az öt és 20 ezer pengős nettó jövedelmi sávban 3423 az iparosok, addig közel ötezer (4943) a kereskedők száma.6 8 A kereskedők iparosokénál relatíve magasabb életszínvonalát az adózás felől is érzékeltethetjük. Az iparosoknál az évi kereseti adóalap minimuma ezer, a kereskedőknél 1200 pengő. A 30-as évek derekán az iparosok több mint négyötöde, a kereskedők között csak kétötöd rész tartozott ebbe a legalsó adósávba.6 9 A kereskedőkön belül aszerint alakult a hierarchia, hogy bolti kiskereskedést vagy elosztó nagykereskedést folytatott-e valaki. A 13 575, a kereskedők nagyjából felére kiteijedő 1928-as fővárosi adatgyűjtés szerint a kereskedők egytizede volt nagykereskedő, tehát stabil középpolgári egzisztencia.7 0 Ami szintén jelzi, hogy még a kereskedők között is milyen vékony a kifejezetten középosztályi összetevő. A kereskedőket és főként középpolgári hányadukat a zsidó származásúak dominálták: tíz kereskedőből legalább hat volt zsidó a Horthy-korban. Ilyen magas
