Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
A KÖZÖS HADSEREG TISZTJEI A DUALIZMUS KORÁBAN 1251 пока. Miután pedig a zsidók felső és középosztályi rétegei asszimiláns és lojális beállítottságúak, valóságos minta-állampolgárok a román, cseh vagy délszláv értelmiséghez, középosztályhoz viszonyítva. A hadsereg számára sokat jelentett, hogy míg a tartalékos tiszti intézményt kezdetben mind az aktív tisztikar, mind a felső- és középosztályok ifjúsága idegenkedéssel fogadta, a társadalmi egyenlőségért küzdő zsidóság ennek biztosítékát látta a tartalékos tiszti rangban éppúgy, mint az érettségiben, főiskolai diplomában, doktori címben. A zsidó fiatalság eleve inkább a tartalékos, mint a hivatásos tiszti pálya felé törekedett, de azért voltak, akikben önkéntesként vagy másképp felébredt az aktív tiszti karrier iránti vágy. Ezek száma azonban sohasem volt akkora, hogy kihathatott volna a szociális összetételre, mint az ügyvédi, újságírói és más foglalkozási ágakban. Ennek ellenére nyilvánvaló a különbség: amilyen szívesen fogadták a zsidó tartalékos tiszteket és tisztjelölteket, az „igazi" aktív tisztikarba nehezen vették be őket, s az untig emlegetett kivételek itt is csak erősítik a szabályt. Joseph Roth írja a Radetzkyindulóban: „Az a kor szigorú volt, mint tudjuk. De elismerte a kivételeket, sőt szerette azokat. Ez...egyike volt annak a néhány arisztokratikus elvnek, amelynek következtében egyszerű polgárok másodosztályú emberek voltak, de egyik-másik polgári származású tiszt a császár szárnysegéde lett; amelynek következtében zsidók nem tarthattak számot magasabb kitüntetésekre, de egyik-másik zsidó nemességet kapott és főhercegek barátja lett; amelynek következtében az asszonyok régimódi erkölcs szerint éltek, de egyik-másik asszony úgy szeretkezhetett, mint egy lovastiszt. (Ezek voltak azok az elvek, amelyeket ma «hazugnak» nevezünk, mert ma sokkal könyörtelenebbek vagyunk, könyörtelenek, becsületesek és humortalanok.)"6 1 A Monarchia (és hadserege) épületén rengeteg a kiskapu. Az egyik kiskapu a cögeráj, ami altisztek, rokkant katonák fiainak éppúgy járt, mint a tiszti fiúknak, a kiváló cöger előtt pedig nyitva állt a tisztiiskola. így került Wiener Neustadtba — ahova nem-katolikusokat már bevettek, de zsidókat nemigen — Kornhaber Adolf, egy zsidó altiszt fia az 1870-es években.6 2 Mint „öreg" századost, 40 évesen áttették a honvédséghez, ahol aztán karriert csinált - a honvédség kevesebb averziót táplált a zsidó tisztek iránt, mint a közös hadsereg. (így volt a civil államgépezetben is; 1906 és 1918 között a magyar kormányban mindig található egy-két zsidó miniszter vagy államtitkár.) Kornhaber két fia is honvédtiszt lett.6 3 A fenti kedvezmény a katonaorvosok fiaira is vonatkozott, így jutott be Wiener Neustadtba H. Trenckheim-Ulrich, leendő tábornok, aki tiszti pályafutását abban az ezredben kezdte 1866-ban, ahol apja törzsorvosként működött. Grünbaum Samu honvéd törzsorvos fia, körmendi Gergő Győző vezérkari alezredes, már a századvégen lett к. u. k. tiszt.64 A másik kiskapu: a lehetőség a tartalékos tiszti vizsgán helytálló számára, hogy néhány hónapos próbaszolgálat után (tisztiiskola nélkül) aktív tiszt lehessen. Ez a látszólag rendhagyó lehetőség az általános hadkötelezettség fő célkitűzését szolgálta: emelni a tisztikar műveltségi és (immár polgári értelemben vett) társadalmi színvonalát, a tisztikart intelligens, iskolázott fiatalemberekkel erősíteni. Ez a kiskapu azonban az izraelita tartalékos tisztek előtt az 1880-as évek végétől, ahogy elmúlt a tiszthiány, csak kivételes esetekben nyílt meg. Bizonyítani felesleges: ha az aktív tisztek gyenge tizede került így a hadseregbe, részarányosán az izraeliták ezek egy-
