Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
1252 HAJDÚ TIBOR hatodát, másfél százalékot tehettek volna ki, többet az izraelita tisztek összes számánál. Még az 1880-as években aktiválták a lugosi Déri Ármint, az aradi Lustig Gyulát, az ipolysági Winter Fülöpöt, a szerdahelyi Porgesz Miksát, a gazdag, nemességet nyert családból való Farkasházi Sándort. A 90-es évek elejétől már ritkaság az aktív szolgálatba átvett zsidó tartalékos tiszt. A tiszti minősítési lapon külön rovat: „esetleges aktiválásra alkalmas-e?" Gyakori az olyan zsidó (vagy más, de kispolgári, középosztály-alatti családból származó) tiszt, akinek minősítése kitűnő, a fenti kérdésre viszont kategorikus nem a válasz. A 60-as, 70-es években még kiváló zsidó altisztből is lehetett tiszt, kadétiskolára is juthatott a csapatszolgálatból. A Frühling-féle zsidó tiszti címtárban felsorolt 196 zsidó törzstiszt és százados közül csupán négyen végeztek Wiener Neustadtban, öten a másik akadémián, míg 91 kadétiskolán - főleg a hetvenes években. Ugyanakkor vagy még korábban 72 közemberből, altisztből lépett elő. Tartalékos tisztből 24-et aktiváltak.6 5 A legtöbb zsidó tiszt az 1860-as vagy 1870-es években került a tisztikarba. A dualizmus első felében 2% körül lehetett a zsidó tisztek aránya6 6 — tehát akkor sem érte el a zsidó közkatonákét — 1898-ra már 1%-ra, majd tovább csökkent 0,6%-ig. Ez az arány-csökkenés nyilvánvalóan kiöregedés jellegű. Saját mintáimban is egészen kivételes az 1890-es évek elejénél később kinevezett izraelita vallású tiszt. A tisztiiskolák zsidó hallgatóinak aránya 1910 körül a 0,6%-os arány fenntartására volt elég.67 A Kriegsschulera a 60-as, 70-es években jutott be néhány zsidó tiszt (közülük is csak a szerencsétlen sorsú Kornai [Chorin] Frigyes lett vezérkari tiszt, aki már katolikusnak született, s 1885-ben párbajban, saját ezredese lőtte agyon), míg pl. a jóképességű gyöngyösi Schweitzer Ede nem került be a vezérkarba, bár mint dandárparancsnok és vezérőrnagy vonult nyugalomba 1905-ben. Hogy a tisztikarba az 1880-as évek közepétől már ily kevés zsidó jutott be, mindenesetre arra mutat, hogy a társadalom és a tisztikar középosztály-fogalma ezen a ponton nem fedte egymást - vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a középosztályba bejutott zsidók mint ilyenek akadálytalanul bejuthattak a tartalékos tisztikarba, de az aktív tisztikar, ha le is mondott a nemesi jellegről, a polgári középosztály felett állónak tekintette magát, mégpedig inkább morálisan, egy hőskultusz szellemében, mint társadalmilag. Bizonyos, hogy huszadik századi, „faji" antiszemitizmusról nem volt szó. Inkább arról, hogy a tiszti ideál fontos vonása az egyöntetűség, az uniformizált megjelenés, viselkedés, magatartás, a „szigorú, de igazságos", parancsoló fellépés a legénységgel szemben. A zsidó tiszt viszont a jellemzések szerint néha „túlságosan leereszkedő" a legénységgel, ,jó,de puha jellem", „szerény és előzékeny, de félszeg", nem érzi, mikor és mennyire kell erélyesnek lenni s ezért sincs feltétlen tekintélye. Nagyon fontosnak tartották, hogy a tisztnek tiszteletreméltó családi, baráti környezete legyen A minősítési lapok standard formulája: „keresi tiszttársai társaságát" a magánéletben is, nem szerették a „más" társaságot, viselkedést, vallást, rokonságot -egyáltalán a másságot. Szerepet játszhatott, hogy a tisztikar életében a zsidó uzsorás, beszerző („Möbeljud") nélkülözhetetlen, de ellenszenves figura. Ha egy zsidó már tiszt lett és megfelelt a fenti követelményeknek, nem lehetett ellene kifogás, tagja lett a nagy családnak; de ha keresztény hitre tért, keresztény középosztályi családba nősült és elhanyagolta saját rokonsága kevésbé reprezentatív
