Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Dokumentumok az1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Összeállította és a bevezetőt írta Jároli József. (Ism.: Hermann Róbert) V/1208

1210 TÖRTÉNETI IRODALOM 1210 tiszántúli népfölkelés máig megíratlan történetével kapcsolatos iratok. A közölt dokumentumok között találunk eddig kiadatlan Kossuth-iratokat is (123., 189. szám) Külön kell szólnunk a kötet példás apparátusáról. Jároli József igazi levéltárosi alapossággal közli a dokumentumokat, jelezve a törléseket, beszúrásokat, a kéziratváltozatokat. A regeszták és kommentárok segítik az egyes iratok értelmezését, a jegyzetanyag pedig jól magyarázza a szövegekben előforduló utalásokat. A sajtó alá rendező hasznosította az elmúlt évtizedek szakirodalmát, így pl. Bona Gábornak a szabadságharc tisztikaráról írott köteteit. Az utalások között előfordul ugyan néhány, ma már mind szemléletét, mind tényanyagát tekintve elavult munka, de Jároli József ezekre is csupán a szükséges mértékben támaszkodott, s frazeológiájuk nem hagyott nyomot lényegretörő kommentárjain és jegyzetein. Legfeljebb azt furcsálljuk, hogy a „Magyarország hadtörténete" vonatkozó fejezetének szerzője Bona Gábor neve helyett miért a kötet szerkesztőjéé, Borús Józsefé szerepel a rövidítésjegyzékben. A kötet külön pozitívuma a név- és helynévmutató, amely jelentős mértékben emeli a használhatóságát. Jároli Józsefnek hatalmas anyagot kellett áttekintenie és kommentálnia. Nem csoda tehát, hogy a jegyzetanyagba néhány pontatlan megfogalmazás is becsúszott. Ezért azonban legkevésbé a Szerzőt terheli a felelősség, sokkal inkább az eddigi szakirodalom pontatlanságairól van szó. Az 57. oldal 2. jegyzetében az olvasható, hogy az úrbériséggel kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatot 1848. szeptember 22-én „a szerb csapatok közeledésének veszélye" miatt vették le a napirendről. Nyilván Jellacic horvát csapatairól van szó. Jellacic seregének létszámáról is ellentmondó adatokat olvashatunk (241. o., 34 000 fő, 246. o. 35-37 000 fő, ténylegesen közel 50 000 fő.) A Jellaciccsal való megütközésről döntő haditanács nem Velencén, hanem Sukorón volt. Az aradi várőrség október 4-én nem az október 3-i (Bécsben is csak 4-én publikált) uralkodói manifesztum miatt mondta fel az engedelmességet a magyar kormánynak; ez fizikai képtelenség lett volna. (263. o.) Az októberben Arad megyébe törő cs. kir. őrnagy neve nem Riedl, hanem Riebel. (286. o.) Túlzás Arad december 4-i megrohanását körültekintően előkészítettnek nevezni. (329. o.) Téves az az állítás is, hogy Szolnok 1849. március 5-én véglegesen magyar kézre került; a várost március 8-án kiürítették a magyar csapatok. (360. o.) Hatzfeld magyar neve Zsombolya (362. o.) Az 1849. február 8-i aradi ütközetről beszámoló levélben említett „6 bataillon leiningen" nem 6 zászlóalj Leiningen-huszár, mert ilyen huszárezred nem létezett, hanem hat zászlóalj sorgyalogságot jelent, s a levélíró a korábbi felmentési kísérleteket vezető Christian Leiningen vezérőrnagy nevéből, illetve az ütközetben harcoló 31. (Leiningen) gyalogezredi 2. zászlóaljéból kombinálta össze ezt az elnevezést. (373-374. o.) Asztalos Sándor nem az 5. hadseregben, hanem az 5. hadtestben szolgált (uo.) A bombardement nem egyszerűen ágyúzást, hanem bombázást jelent (375. o.) A korábbi szakirodalomban tendenciózusan tiszafüredi zendülésnek nevezett eseményre nem március 4-én, hanem 3-án került sor. (391. o.) Damjanich Szolnok bevételekor már két hónapja tábornok volt, nem ezredes, s a Vécseyvel való konfliktusát nem ez okozta (391. o.) Meirhoffer Károly őrnagynál nincsenek életrajzi adatok, holott Bona Gábor „Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49" c. kötetében az ő életrajza is megtalálható; Beliczay Rudolfé, Halasy Béláé és Szkutary Györgyé pedig a „Kossuth Lajos kapitányaidban olvasható. (125., 232., 393., 466., 482. o.) A Szemere Bertalan június 30-i utasításában szereplő azon kitétel, hogy az orosz fősereg egy része „Hihető, hogy útját veszi az Alföldnek", nem a Tiszántúlra vonatkozik, hanem a Duna-Tisza közére. (449. o. 4. jegyzet). A csongrádi népfölkelést előidéző Kossuth levél nem csupán Breit József hivatkozásában létezik; német fordítását Barta István közölte a Kossuth Lajos összes munkái XV kötetében, a magyar eredetit pedig előbb jelen sorok írója a „Forrás"-ban, majd Spira György a „Századok" 1994-es évfolyamában. (480. o.) Az itt jegyzetben említett Lenkey nem János, a tábornok, hanem Károly, az ezredes, akit a Szerző a 476. oldalon helyesen azonosított be. A szőregi csata nem augusztus 9-én, hanem 5-én volt. (482. o.) Néhány iratnál lemaradt annak jelzése, hogy már Oláh György közölte őket (205., 206., 214., 216., 235., 236.,) A 218. dokumentum is megjelent a Kossuth Lajos összes munkái XIV kötetében, a 313. oldalon. A kötet időrendjét csupán néhány dokumentum töri meg. így a 151., Tormássi Lajos megyei tiszti főorvos 1849. március 18-i jelentése a községekbe telepített szerb és horvát hadifoglyokról, ami egy október 17-i és egy 18-i dátumot viselő irat közé került. Perczel Mór 1849. július 6-i rendelete pedig rejtélyes okból június 6-i fejléccel egy május 31-i és egy június 6-i irat közé került (266. dokumentum). Kritikai megjegyzéseink nem érintik a kötet maradandó értékeit. Jároli József munkája nemcsak eléri a nagy előd, Oláh György munkájának színvonalát, de szakszerűségében és a témák változatosságát tekintve meg is haladja azt. Igaz, továbbra sem teszi fölöslegessé Oláh művét, hiszen