Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - A. J. P. Taylor: From Nepoleon to the Second International. Essays on the Nineteenth-century Europe.(Ism.: Jemnitz János) V/1205

TÖRTÉNETI IRODALOM 1205 fordulat éve, amely meghozta az átmenetet a szocialista forradalomba. Stier szerint ebben az évszázadok óta elmaradott európai régióban, ahol nem voltak igazából demokratikus hagyományok, intézmények, nem alakult ki forradalmi helyzet a belső fejlődés eredményeként. A szovjet megszállók teremtette viszonyok diktatórikus, terrorisztikus módszerek alkalmazásának kedveztek. A népi demokratikus forradalom szocialista forradalomba történt átnövésének hirdetői konzekvensen ellenforradalomnak nevezték a valódi forradalmat, 1956-ot, amelyek elemzésével többen is foglalkoznak a kötetben: Litván György, az 1956 történetét kutató magyar intézet igazgatója, Gaál Károly, a forradalom egykori résztvevője, ma a bécsi egyetem kiérdemesült (emeritus) tanára, a salzburgi Friedrich Gottas professzor, s a hamburgi egyetemen működő hungarológiai központ vezetője, Holger Fischer. Egybehangzó véleményük szerint lehet ezt az elemi erejű, szinte váratlan vulkanikus kitörést népfelkelésnek, vagy a sztálinista-rákosista zsarnokság elleni nemzeti felkelésnek, a szovjet katonai beavatkozás nyomán pedig szabadságharcnak nevezni — (adott időben és körülmények közt az ilyen megnevezések kiállásnak is voltak tekinthetők) —, de legmélyebb tartalmát a forradalomként való meghatározás fejezi ki, mégpedig teljes joggal és tudományosan indokolhatóan. A tanulmányok sokoldalúan — persze korántsem kimerítően — elemzik a forradalom és hordozói, értelmiségiek, diákok, munkások, és más résztvevők célkitűzéseit, jövőképét, Nagy Imre és mások felfogását, politikai magatartását, a Szovjetunió és a nyugati hatalmak politikáját, a nemzetközi helyzetet. Levert, elfojtott forradalom volt, de nem volt hiábavaló. Kiindulópontja lett egy hosszabb távú európai és hazai fejlődésnek, impulzust adott az 1989-es áttöréshez, akkor is, ha a Kádár-rendszernek a magyar társadalomra gyakorolt hatása persze közvetlenebbül érvényesült benne. A kötet zárótanulmánya a reform és rendszerváltás problematikájával foglalkozik, 1989-től 1993-ig terjedőleg. Szerzője, Glatz Ferenc, azt vizsgálja, hogyan volt lehetséges békés áttérés totális politikai rendszerről többpártira, s tervgazdaságról piacgazdaságra. Mint rámutat, sokéves folyamat a rendszerváltás; a demokrácia megvalósulása és a gazdasági helyzet javulása tekintetében a rendszerváltáshoz fűzött remények nem számoltak kellően a jelentkező súlyos nehézségekkel. Ezúttal tehát Magyarország volt a kelet-középeurópai forradalmakkal foglalkozó stúdiumok súlypontja. De mint a kötet előszava ígéri, a következő súlypont Csehország lesz, s a témával foglalkozó brünni konferencia idevágó anyagát bizonyára hasonló értékes kötet fogja közzétenni. Tilkovszky Lóránt A. J. P. Taylor FROM NAPOLEON TO THE SECOND INTERNATIONAL. ESSAYS ON THE NINETEENTH-CENTURY EUROPE. London, Penguin Books 1995. 426 o. NAPÓLEONTÓL A MÁSODIK INTERNACIONÁLÉIG. ESSZÉK A 19. SZ-I EURÓPA TÖRTÉNETÉBŐL Mindenképpen rendkívüli és nálunk nagyon szokatlan munkát vehet kezébe az olvasó. Úgy hiszem mindjárt az ismertetés előtt egy sor jogos kérdést illő megválaszolni, mielőtt az egyes tanulmányok/ismertetések felvázolására rátérnék. Először is ki A. J. P Taylor, akit sokakkal együtt talán már szintén kicsit elfelejtettek. Taylor az az angol egyetemi tanár volt, aki a klasszikus „oxbridge-i" oktatómunkája mellett a népszerűsítés nagymestere volt, aki rendszeresen szólalt meg a TV-ben, de ugyanilyen rendszeresen ismertetett könyveket az olyan nagytekintélyű és olvasott hetilapokban, mint a New Statesman and Nation, illetőleg a The Observer. Taylor egész életében „kilógott a sorból", nagy munkáival is sokakat meglepett, olykor megbotránkoztatott, mindig a saját fejével gondolkodott és az is sajátos helyet (és különféle súrlódásokat) hozott, idézett elő a számára. Taylorról e történetírás egyik nagy nesztora (olykor Taylor ellenlábasa) Trevor-Roper jegyezte meg, hogy „korának legismertebb brit történésze volt". Félő, hogy ezt már egyre kevesebben tartják számon. Ez a könyve azokat a könyvismertetéseit, illetve kötetlen írásait tartalmazza, amelyek az 1950-70-es években jelentek meg többnyire a The Observer hasábjain. Ez megint csak egy érdekes jelenség: a The Observer respektábilis hetilap volt (és maradt). Taylor nem titkoltan baloldali