Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Revolutionen in Ostmitteleuropa 1789–1989. Schwerpunkt Ungarn. Herausgegeben von Karlheinz Mack. (Ism.: Tilkovszky Loránt) V/1203

TÖRTÉNETI IRODALOM 1203 történetírás a pozsonyi szerződésben látja Burgenland Ausztriához csatlakozásának előzményét", később (178, 431. o.) azonban már nem ilyen távolságtartó, hanem saját véleményeként ismétli meg e kijelentést. Pedig a monográfia írója itt ugyanabba a hibába esett, melyet maga is kárhoztatott a miksai birodalmi és családi politika megítélésénél. Burgenland alapjait nem 1491-ben tették le. Nemzetállam, etnikai határok, erőegyensúly, ütközőzóna, szláv korridor, ezek az eszmék csaptak össze megszületésekor, bármiféle előzményét a 15. századba visszavetíteni történelmietlen eljárás. Tringli István REVOLUTIONEN IN OSTMITTELEUROPA 1789-1989. SCHWERPUNKT UNGARN Herausgegeben von Karlheinz Mack Verlag für Geschichte und Politik Wien, R. Oldenbourg Verlag München. 1995. 182 o. FORRADALMAK KELET-KÖZÉPEURÓPÁBAN 1789-1989. SÚLYPONT: MAGYARORSZÁG Az Osztrák Kelet- és Délkeleteurópa Intézet (Österreichisches Südosteuropa-Institut) kiadványsorozatának 23. köteteként megjelent kiadvány egy 1993-ban Sopronban tartott nemzetközi konferencia anyagát teszi közzé, Karlheinz Mack bevezető — s az eredményeket egyben összegező, értékelő — tanulmányával. Ezen a konferencián magyar, osztrák, német, cseh, szlovák, szlovén, horvát történészek tettek igen érdekes kísérletet arra, hogy az 1789. évi francia forradalomtól kezdve áttekintsék a forradalmak szerepét, hatását Kelet-Középeurópa, s mindenekelőtt Magyarország történetében, az 1989. évi nagy változásokig immár 200 éves folyamatban. E kötet kiadásával köszöntötték — Horst Haselsteiner, Karlheinz Mack, Arnold Suppan — az 1995-ben 70. életévét betöltött Richard Georg Plaschka professzort, aki 30 éven át (1958-1988 közt) igazgatója volt a fent nevezett intézetnek, s akit az itt tárgyalt problematika élénken foglalkoztatott, annak vizsgálatához maga is több nagy munkájával járult hozzá. Köszöntéséhez mi is csatlakozunk, megemlékezve Plaschka professzor nagy érdemeiről a MTA Történettudományi Intézetével s általában a magyar történészekkel való folyamatos és igen termékeny együttműködés előmozdításában. A kötet élén a prágai Miroslav Hroch és a ljubljanai Peter Vodipovec professzorok referátumai az európai forradalmak tipológiájával foglalkoznak, kiindulópont! t keresve ezzel az összehasonlító forradalom-kutatáshoz. Értelmezni próbálják a forradalom fogalmát, sorra veszik azokat a kritériumokat, amelyek alapján forradalomról lehet beszélni. Vizsgálják, milyen társadalmi viszonyok, politikai rendszerek ellen történik fellépés, kik részéről és milyen céllal, követelésekkel, programmal; milyen változást akarnak, illetve tudnak elérni, mennyire sikeresek a politikai, társadalmi jellegű forradalmak, tartósak-e eredményeik; lehetnek-e bukásuk, elfojtásuk, leverésük ellenére is hosszabb távon eredményesek? A forradalmakat aszerint, hogy a fejlődés előre lendítőjének vagy visszavetőjének tartották-tartják, szokás dicsőíteni vagy kárhoztatni. A történelem alakulása azonban valójában hosszú távon történik. Teljesen indokolt volt ezeknek a fejtegetéseknek előrebocsátása, mert az egyes forradalmakat a továbbiakban egyenként sora vevő és elemző referátumok, tanulmányok mindegyikének szükségképpen foglalkoznia kellett ezzel a problematikával. Benda Kálmánnak a francia forradalom magyarországi hatásával foglalkozó tanulmánya arról szól, hogy magyar jakobinusoknak nevezett radikális demokraták útja hogyan vezetett a forradalom elkerülését kívánó jozefinista reformmozgalomtól a feudális viszonyok forradalmi, republikánus felszámolását célzó szervezkedéshez, amelyet azonban könnyen elfojthattak, mert még nem volt érett az ország a polgári átalakulásra. Mint Fónagy Zoltánnak a reformkor eszméiről írt fejtegetéseiből kitűnik, még az 1848-as forradalmat közvetlenül megelőző évtizedekben is a társadalmi feszültségek reformok általi levezetésére irányul azok törekvése is, akik a polgári átalakulás szükségességének meggyőződéses hirdetői voltak. Harm-Hinrich Brandt würzburgi professzor európai összefüggéseiben vizsgálva Magyarország polgári átalakulásának már a reformkorban élénken vitatott kérdéseit az 1848-as körülmények között, arra a megállapításra jut, hogy a szeptemberi törésig, a szabadságharc megindulásáig reformjellegűek a társadalmi, politikai vívmányok. Spira György az 1848-as forradalomról és ellenfeleiről szólva főleg István főherceg nádor szerepét vilá-