Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Alois Niederstätter: Das Jahrhundert der Mitte. An der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. (Österreichische Geschichte 1400–1522 hg. Von Herwig Wolfram) (Ism.: Tringli István) V/1201

1202 TÖRTÉNETI IRODALOM 1202 A kötet szerzőjének sikerült a feladatot megoldania, nemcsak jó arányérzékről tett tanúbizonyságot, hanem megtalálta azokat a főbb gondolatokat is, melyekre felfűzte művét, és így nem veszett el sem a tartománytörténetek űtvesztőjében, sem a Habsburgok egész Európát átszövő házi történetében. A mű írója, a vorarlbergi Niederstátter mindmáig szűkebb hazájában él, eddigi publikációi is elsősorban a tartomány 15. századi politikai történetével foglalkoztak. A könyv hét nagy fejezetre oszlik. Két társadalom-, négy politika- és igazgatástörténeti rész után egy rövid kultúrtörténeti áttekintés következik. Még mielőtt a terjedelmes gazdaságtörténeti fejtegetésekhez szokott magyar olvasónak hiányérzete lenne, rögtön el kell mondani, hogy a sorozat tizedik kötetének témája csak a gazdaságtörténet lesz. Niederstátter kedveli a társadalomtörténet új útjait. A nemek és életkorok közti munkamegosztás, a migráció, a periférikus társadalmi rétegek története iránt az utóbbi évtizedekben Ausztriában is megnövekedett az érdeklődés. Összefoglalóban olvasva e kutatások eredményeit, minden elfogultság nélkül megállapítható, hogy a társadalom klasszikus leírásának módszere jóval pontosabb kép rekonstruálására ad lehetőséget, mint e kísérletek. A késő-középkori társadalmi fogalmak feltárását, értelmezésüket, modern statisztikai feldolgozásukat nem pótolja mai fogalmaink visszavetítése és a kuriózumok leírása, még akkor sem, ha ezek olvasmányosabbak. Magyarország és a Habsburg tartományok későbbi államközösségének kezdetei a 15. sz.-ra nyúlnak vissza. 1411-ben Zsigmond király választott bíróként ítélt a Habsburgok országmegosztási és gyámsági vitájában. Ekkor született meg az a három tartománycsoport, melynek különállása évszázadokig fennmaradt. Alsó-Ausztria az alberti, Belső-Ausztria a lipóti, Felső-Ausztria pedig a lipóti ág tiroli részéé lett. A három ág különböző politikai érdekeket képviselt. V (magyar királyként I.) Albert és Utószülött László a Luxemburg-dinasztia törekvéseit folytatták, a Zsigmond által kijelölt úton haladtak tovább. Territoriális hatalmukat kelet felé építették, az egybefüggő középeurópai birodalmat a magyar és cseh korona országaiból és alsó-ausztriai hercegségből hozták létre. Zsigmond viszonya a két lipóti ággal — különösen a tirolival — feszült, sőt többször ellenséges volt. Hatalmuk déli és nyugati irányú kiterjesztését a Luxemburg-házbeli német-római uralkodó többször is meggátolta. V Albert halála után. Frigyes római királlyá választásával teljes fordulat következett be a Habsburg politikában: Frigyes egész életében a nyugati orientáció elkötelezettje volt, fiának, Miksának házassága is e célt szolgálta. Amikor 1459-ben Németújváron Frigyest néhány magyar báró királlyá választotta és ezzel megteremtették a Habsburgok későbbi jogalapját a magyar koronára, az újonnan megválasztott magyar király címét csak arra használta, hogy minél magasabbra srófolja fel a nála levő és Hunyadi Mátyás által oly hőn áhított korona árát, Podjebrád Györgyöt pedig ugyanebben az évben beiktatta a cseh királyi hűbérbe. Mátyás vele szemben a Zsigmondi hagyomány folytatója volt, cseh és osztrák háborúi azonban csak részben tudták a Luxemburgok birodalmát feléleszteni. Az otthon vaskézzel uralkodó magyar király ausztriai kormányzatát a lakosság szimpátiájának megnyerése és rendekkel való megegyezés jellemezte, néhány városnak jelentős privilégiumokat adott, komoly egyházi alapításokat végzett, maga is szorgalmazta Babenberg III. Lipót szentté avatását. Halála után törekvéseinek folytatója paradox módon ellenlábasának fia, Miksa lett. Nemcsak személyisége tért el mindenben atyjáétól, hanem politikája is. Kifejeződött ez még a Frigyes által mellőzött címerszínek használatában is, ő, akárcsak egykoron V Albert, a Luxemburgok fekete-arany ("magyarosan": svarcgelb) színeit alkalmazta birodalmi címerein. A Jagellókkal kötött szerződései teremtették meg a Habsburgok dunai monarchiáját, birodalmi reformjai a Zsigmond által megkezdett művet folytatták. A „mások háborúzzanak, te csak házasodj boldog Ausztria" szállóigénél kevés igaztalanabb kijelentéssel találkozhatunk. Minden egyes házassággal megszerzett országért és koronáért hoszszadalmas csatákat kellett vívni, és nemcsak a tárgyalóasztalnál. Csupán a burgundiai örökség megszerzése másfél évtizedig tartott. Niederstátter osztja Otto Brunner véleményét, hogy értelmetlen és a kor gondolkodásának meg nem értéséből fakad annak a kérdésnek a felvetése, hogy Miksa családi avagy birodalmi politikát folytatott-e. Olyan 19. századi fogalmakat, mint nemzeti politika a 15. század uralkodóin számonkérni felesleges. A monográfusnak nem az a feladata, hogy a korszak minden egyes történését maga kutassa ki, hanem a mértékadónak tekinthető addigi irodalomból kell egységes rendet alkotnia. Niederstátter így járt el akkor is, amikor a későbbi Burgenland történetét is felvázolta. 1445-ben Frigyes több nyugat-magyarországi várost és uradalmat elfoglalt, ezeknek egy részét 1463-ban is meg tudta tartani. Az 1491-es pozsonyi békével Fraknó, Kismarton, Kabold, Szarvkő, Kőszeg, Borostyánkő a Habsburgok kezére került, az uradalmakat az alsó-ausztriai kamara igazgatta. A szerző a 150. oldalon August Ernstre hivatkozva még csak annyit állapított meg ebből, hogy a „burgenlandi