Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben (11–15. század) (Ism.: Timár Péter) V/1197

TÖRTÉNETI IRODALOM 1199 20. sz. Járomszentmiklós Valkó megyei település volt, bár Csánki Bodrog megyében kereste egy Bodrog megyei ügyben szereplő tanú neve alapján. Gyakran előfordul peres ügyekben, hogy közreműködnek szomszéd megyebeli személyek is, pl. egy Mohács környéki ügyben Tolna megyei csámpaszentmiklósi nemes. 46. sz. Csonkaszentmiklóst 1424-ben egyértelműen a Tiszán túl levőnek mondják. Ekkor Tiszaroff szomszédságában (in commetaneitate) volt, ez az adat nem vonatkozik Tarnaszentmiklósra. 60. sz. az Orgondaszentmiklóssal azonosított Csonkaszentmiklós a Tiszaroff melletti Csonkaszentmiklósra vonatkozik; az 1395. évi oklevélben a kunok Nagykunság területén szétszórt birtokainak sorában szerepel, ez is közvetlen bizonyítéka annak, hogy nem lehet azonos Tarnaszentmiklóssal. (Bártfai: Pest 108.) 73. sz. Szentmiklósszólád névalak a település történetében nem fordul elő, az 1554. évi defterben a szentlőrinci náhijében Pálfalva és Szodalaka között felsorolt Szóládszentmiklós a Mozsgó melletti Szentmiklóst (Tótszentmiklós) jelenti. 1542-ben (Dica) birtokosa a Zolath család, éppúgy, mint a vele szomszédos Szóládszenterzsébetnek, amely az 1554-es defterben a görösgali náhijébe tartozott, így egy dűlőnév alapján Kereki határába való lokalizálása alapvetően téves, ld. Szent Erzsébet 12. sz. 74. sz. Somogyszentmiklósra vonatkoztatott pápai tizedjegyzék adatot nem lehet biztosan ide helyezni, mert a szóban forgó Szentmiklóst (Mura-) Szerdahely és (Nemes-) Szentandrás között írják össze, ez arra utal, hogy a mai Magyarszentmiklósról lehet szó. 1358-ban a Szeglakiszentmiklósnak nevezett faluban Szt. Miklós egyház állt „iuxta fluvium Kanisa", a folyó keleti oldalán, vagyis a mai Miklósfán (Zala О 1: 595.) 75. sz. Zákány közelében Csánki Dezső feltételezett egy Szentmiklós nevű falut. A szóbanforgó oklevélben Zákány és tartozékainak zálogügylete kapcsán a szomszédokat laki, beleznai és szentmiklósi nemesek képviselik. Egyikük sem volt határos, Lak a porrogi határban volt, (Csánki 2: 624.) Belezna és Zákány közötti területen több település feküdt, ezek alapján Szentmiklósról sem feltételezhető a Zákánnyal való közvetlen szomszédság. így elsősorban a tőle 14 km-re levő Miklósfa jön szóba. 76. sz. Mernyeszentmiklósnál hivatkozott pápai tizedjegyzék mindkét adata a Szentbalázs, Szentluka és a Gálosfa határában állott Szerdahely társaságában egyértelműen a mai Hajmás területén volt Szentmiklósra utal. (77. sz.) Mernye 1229-ben a fehérvári káptalané, 1495-ben a fehérvári őrkanonoké Szentmiklóssal együtt. (PRT 1: 695, MREV 4: 50.) 78. sz. az 1320. évben Gelse határjárásában említett Szentmiklós minden kétséget kizáróan a mai Magyarszentmiklós, a vele szomszédos Berzence a mai Börzönce Zala megyei helység, a „terra Cruciferorum" az újudvari keresztesekre vonatkozik. (АО 1:552.) Keresztesszentmiklóslaka a zselici Szent Jakab monostornak a Szerdahelyiektől ideiglenesen elperelt, „a Zselicen és a Kaposon túl" elhelyezkedő birtokai közé tartozott, mint ez az idézett 1376-os oklevélből kiderül, így a Hajmás határában feküdt 77. számú Szentmiklóssal azonos. 79. sz. a Merenye melletti Szentmiklós 1333-4. évi adatai a pápai tizedjegyzékben a Mozsgó melletti, Somogy megyei Szóládszentmiklósra vonatkoznak. (Vat. 111: 379,390.) 118. sz. a Szentgál környékére „telepített" Szentmiklós a veszprémi főesperességben Veszprém egyik plébániája, Szentmiklósszeg, amely később beolvadt Veszprémbe. A pápai tizedjegyzék tanulmányozása során észre lehet venni, hogy a veszprémi főesperesség összeírásai a püspöki székhely valamelyik plébániájával kezdődnek. (Vat. Hl: 374,385,395.) 123. sz. Magyarszentmiklós öt hivatkozott említése közül csupán az 1320-as — Keresztesszentmiklóslakához is felvett — adat vonatkozik Magyarszentmiklósra. 1338-ban Szeglak más néven Szentmiklós a pontos megnevezés. Szeglakiszentmiklós 1358. és 1359. évi említései Miklósfára vonatkoznak, éppúgy, mint az 1278. évi adat (Nagykanizsa monogr. 1994. 270.) Az adattárban szereplő helységek mintegy harmadánál-negyedénél az adatok összekeveredtek, és a hézagos adatok miatt fiktív települések is szerepelnek. Az arányok a többi címszó esetén is hasonlók, ezért az adattár önálló forrásként való felhasználása nem célszerű. A települések helyhez kötése körültekintő, aprólékos munkát és a nyelvészi tájékozottságtól alapvetően eltérő felkészültséget igényel. Mező András a középkori települések névhasználatának változatosságában látja okát annak, hogy nem állt módjában a vizsgált helységnevek mennyiségének pontos meghatározása, mivel a nevek száma nem azonos a települések számával, és megoldhatatlan nehézség adódik a jelenleg fellelhető történeti földrajzi irodalom (Csánki, Györffy, Heller, Nehring) mégoly hatalmas feldolgozásainak térbeli és időbeli egyenetlenségéből is. Teljesen igaza van, azonban a célok kitűzése után a kutató maga dönt a felhasználni kívánt segédletekről és a forrásanyag