Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben (11–15. század) (Ism.: Timár Péter) V/1197

1198 TÖRTÉNETI IRODALOM 1198 nagyjából azonos időszakra esett. Több esetet ismerünk, amikor a templom felépítése előtt meghatározták a terület patrocíniumi nevét. Nagyszámú adattal támasztható alá, Schwartz Elemérrel összhangban, hogy a templomnév különösen akkor vált helységnévvé, ha a templom egy településtől elkülönülten épült fel, és később körülötte is település alakult ki. A védőszentnévi helynév számos esetben felváltott egy „más motivációjú" korábbi nevet. A kérdésnek jelentős településtörténeti háttere van, a helységek keletkezésének, valamint a templomok datálásának időrendjébe, amely a folyamat szerves része, a nyelvész Mező András érthetően nem kívánt belemélyedni. A könyv legterjedelmesebb fejezete a templomcímek és ezen belül a középkori megyék neve szerint betűrendbe szedett adattár. Az adatok gyér volta miatt az azonos névalakú, de különböző személyeket rejtő titulusok címszava alatt különböző eredetű helyneveket is tárgyal. így pl. Szűz Mária címen mutatja be valamennyi Boldogasszony, Somorja, Szentmária helységnevünket, elkülönítve ugyanakkor a Szentkirály (Szt. István királyra utal) és Szentistván (valószínűséggel a vértanúra vagy pápára utal), valamint Szentiván (Ker. Szt. Jánosra utal) és a feltehetőleg János evangélistára mutató Szentjános helységneveket. így 77 féle patrocíniumi eredetű név szerepel a középkori Magyarország területéről. Az adattár a közigazgatási besoroláson kívül megadja a helynév eredeti, többségében latin nyelvű alakját és legelső fellelt magyar nyelvű megfelelőjét, valamint a mai idegen államnyelvi nevet. Általában megtalálható a templom ismertté vált védőszentjének első említése is. A névcikkek a topográfiai és irodalmi adatok után röviden vázolják a szóbanforgó szent életűtját, megemlítve hazai ereklyéit, legendáit, mivel ezek perdöntőnek tarthatók az illető patrocínium elterjedésében. A helynevek művelődéstörténeti hátterének megismeréséhez és értékeléséhez a hazai és külföldi hagiográfiai irodalmat, lexikonokat, naptárakat, névtárakat idéz, amelynek sorában kiemelkedő a lengyel Fros, Henrik - Sowa, Franciszek: Twoje imiç. Przewodnik onomastyczno-hagiograficzny. (Krakow, é. n. 1975.) A névcikkek végén a névtudományi elemzés található, az értékelésben a hazai névfejtő irodalom hagyományait követve. Teljesen egyet kell értenünk a szerzővel abban, hogy az egy megyében előforduló számos azonos helységnév egymásra vonatkoztatásának lehetőségét a földrajzi vagy egyházmegyei tagolás mellőzése csökkentette. Az idők folyamán a legtöbb megye határai eltolódtak, így a középkori vármegye / mai közigazgatási egység szerinti besorolás az ezen belüli évrendezett adatokkal optimálisnak tűnik. A középkori vármegye besorolást a legkorábbi adat alapján határozza meg. Az adattárból véletlenszerűen kiválasztva a mai Magyarország területére eső Szentmiklós települések adatait egyeztettük a forrásokkal, az eredményt az alábbiakban (szerző rövidítéseit használva, templomokra vonatkozó vagy egyéb kiegészítések nélkül) tanulságképpen szükségesnek tartjuk ismertetni, mivel jelentős eltérések vannak a forrásokból kiolvasható következtetések és az adattári információk között. 3. sz. a Mozsgó mellé lokalizált Szentmiklós falu a pápai tizedjegyzékben (Vat 1/1: 379,391,397. Sebestyén plébánossal) Rinyabesenyő, Istvándi, Patosfa környéki plébániákkal együtt szerepel a somogyi főesperességben. Az 1542-es Somogy megyei dicalajstrom Dorog és Ági között említi. Ma Szt. Miklós puszta Merenye határában. (BMFN 1: 81/49.) 11. sz. az Eperjes környékinek mondott Szentmiklós a 7. számú Hénnel azonos. Karácsonyi János az 1297. évi adománylevél ismerete nélkül, Királyság és Káka közé helyezte, mert 1495-ben a Nyulak szigetén lakó apácák donáttornyai és királysági beiktatása során a szentmiklósi Nagy Jánost szomszédosnak nevezik. (DL 20324) Később Békés megyei monográfiájában Karácsonyi a tévedést korrigálta, sőt kiegészítette azzal a lényeges megjegyzéssel, hogy 1481-ben a Hunyadiak birtokában levő Szentmiklós másik neve Szentandrás, (ld. Györffy 1: 508. és térképmelléklete, valamint A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban, szerk. Blazovich László, Szeged, 1996. 283J 13. sz. az 1311-ben Kék Kálló folyó mellett mondott Szentmiklóst a pápai tizedlajstromban a szabolcsi főesperességben írták össze, mindhárom alkalommal Szovát után. Egyházi beosztása mutatja, hogy Szabolcs megyei község volt. (Vat 1/1: 327,344,360.) Derecske 1464. évi határjárásakor tőle délnyugatra helyezkedett el, egy része pusztán állt, Bihar megyéhez és Derecskéhez tartozott, keleti határa a Kék Kálló, a déli Andaháza, így egyértelműen a mai Földes melletti Szt. Miklós puszta. (DL 16151) Azonos 83. számúval. 19. sz. a Hercegszántó közelében keresett Szántószentmiklós Valfer, Asszonyfalva és Thadys faluval együtt a Szántói Morhart és Czobor család birtoka volt. (Zs. 2/1: 267.) Morhartszántó mellett feküdt a mai Apatin táján, míg Hercegszántó a középkorban osztatlanul a Szekcsői Herczeg famíliáé. (Csánki 2: 208.)