Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Váci Történelmi tár I. „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!” Írásos emlékek Vác város múltjából 1074–1990. (Ism.: Gecsényi Lajos) V/1195

1196 TÖRTÉNETI IRODALOM 1196 Kiskun) vármegye központi hatóságainak iratai sem kerültek a „merítés" körébe, nem is szólván a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeiről. Ebben a helyzetben különös szerencse, hogy a helyi levéltárakból ily sokirányú és színes válogatásra nyílt alkalom. Mert a kötet java része valóban tartalmas és érdekes dokumentumokból áll, jól tükrözi Vác több száz éves fejlődését, színvonalas hátteret ad a helytörténet iskolai bemutatásához, fogódzót a szűkebb lakóhelyének múltja iránt érdeklődő közönségnek s kivételesen szerencsés esetben figyelemfelhívás a szakma céhbeli művelőinek. A középkor és kora újkor évszázadaiból egy-egy fontos vagy jellegzetes helyi esemény villan elénk, a török kiűzését követően azután szaporodnak az „apró" érdekességek, amelyeken belül első hely illeti meg a mindennapi életet tükröző részeket: egy kuruzsló vallatása 1759-ből, a magyar szabó céh tagjai által készített remekek jegyzéke (1761), Püspök-Vác rendtartása (1764), Mária Terézia királynő fogadtatásának előkészületei (1764), a hajósgazdák rendszabályai (1777), hagyatéki leltárak, sírversek, vásárrend (1812), az Arany Szarvas vendégfogadó leírása (1826), a püspöki tömlöctartó kötelességei és a tömlöc leltára (1815), a város költségvetése (1834), egy evangélikus lelkész esketési beszéde (1838), terepbejárás a vasútépítés előtt (1839), egy mesterlegény pohárköszöntője (1850), az uradalom szüreti rendje (1850), a Kurdi család családtörténeti Biblia-bejegyzései (1867-1961), a kerékpárok rendszámmal történő ellátása (1927), polgármesteri beszámoló a városban 1944 december 8. és 1945 február 13. között történtekről s végül a legutóbbi 40 esztendő eseményei, egészen a városi képviselőtestület demokratikus megválasztásáig (1990). Mindent öszszevetve úgy tűnik, hogy a 20. század eseménysorait legalább is Vác esetében nehezebb színesen ábrázolni, mint a korábbi időszakokat. Az egyes közléseket a lelőhely adatai, a forrás keletkezéstörténetére vonatkozó, illetve a szövegértést segítő megjegyzések és a szakirodalmi utalások egészítik ki. Hasznos kisegítő információk ezek, miként azok — éppen az olvasókönyv jellegének megfelelően — a függelékben közzétett összeállítások is: válogatott általános és helytörténeti irodalomjegyzék, nevezetesebb személyek életrajzi adatai (benne némi túlzással a magyar „nagypolitika" egyes személyiségei is), mértékegységek és pénznemek jegyzéke, jelesebb naptári napok végül pedig a közölt források tételes jegyzéke, rövidítésjegyzék, hely- és személynévmutató. Talán az egyetlen, amit a recenzens telhetetlensége hiányol, az egy helyi eseménynaptár. Az időnként elszürkülő tartalmú írásos kútfők mellett a kötet készítői kitűnő s egyedülálló módon éltek az illusztrálás lehetőségével (ezt feltételezhetően sokban segítette a kiváló műszaki szerkesztő/tipográfus Brozsek Béla), amikor minden oldalon fakszimilék, rajzok, tervrajzok sokaságát közölték. Ez az illusztráció sorozat valójában önálló életet él, hiszen olyan képeket tesz láthatóvá, amelyeket más módon (akár múzeumi kiállításon) ma már aligha lehet látni. Csupáncsak ízelítőül néhány: a váci káptalan pecsétlenyomata, Vác neve török írásjellel, Vác város 16. és 17. századi pecsétjeinek lenyomatai, metszet a városról (1684), a váci egyházmegye térképe, kiemelkedő személyiségek autographjai, a püspöki palota alaprajza (1808), a siketnémák intézete, a régi városháza, malmok tervrajzai, a dunai malmok elhelyezési rendje, az első vasúti menetrend, az első vasúti szerelvény, a váci uradalom borcímkéje, meghívók, bizonyítványok, hirdetési rajzok, pártjelvények a 20. századból s még sok más apróság. Bizonyos, hogy a helytörténet további feltárásán, a szélesebb horizonton dolgozó történészek számára is több lenne ez a kötet a figyelem felhívásánál, ha a forrásközlést illetően az összeállítók — még ha olvasókönyvről is van szó — rigorózusabb szabályokat követnek. Azaz ha a dokumentumok eredetiségét nem kérdőjelezik meg nyilvánvalóan rossz átírások és fordítások (esetleg régebbi közlések kritikátlan átvétele, aminek mintapéldánya a görög kereskedők szabadalomlevele 1749 május 5., ahol egyebek mellett Althan püspök római szent birodalmi grófi címét a szeráfi rend birodalmi grófjának (?) fordították), a kellően nem jelölt kihagyások, csonkítások, illetve nem gyengítik a kötet egészének használatát a teljesen öntörvényű alapon alkotott dokumentumcímek, a sorszámozás, a dokumentumok jellegére vonatkozó meghatározások hiánya, a pontatlan értelmezések. Más oldalról viszont bizonyára az olvasókönyv jobb használhatóságát segítette volna, ha egyes magyar nyelvű iratokat az érvényes szabályok szerint átírnak, azaz érthetővé tesznek, megmagyarázzák a latin kifejezéseket. (Erre csak elvétve van példa.) Ha lesz folytatás — hiszen a Váci Történelmi Tár első kötetéről van szó — reméljük, mindez kellő tanulságul szolgálhat. Gecsényi Lajos