Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Váci Történelmi tár I. „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!” Írásos emlékek Vác város múltjából 1074–1990. (Ism.: Gecsényi Lajos) V/1195

TÖRTÉNETI IRODALOM 1195 középkortörténeti tanszéke vezetőjének tollából származik, ahol is a magyarok és szlávok 10-13. századi kapcsolatának kérdései kerülnek tárgyalásra. A dolgozat részben már a kötetben H. Tóth Imre által is érintett kérdéseket vesz vizsgálat alá, de a kora középkori magyar királyságnak a szomszédos szláv államalakulatokkal kialakuló kapcsolatát elemző részek a téma jelenleg magyar nyelven olvasható legrészletesebb összegzését hozzák. Font Márta mint az Árpád-kori magyar-orosz kapcsolatok avatott kutatója vált ismertté az elmúlt két évtized magyarországi medievisztikájában, de tanulmánya — legalább is jelen sorok írója számára — egy 11-13. századi magyar-szláv kapcsolatokat bemutató nagyobb munka igényét és lehetőségét villantotta fel (157-167.). A tanulmánykötet az Arpád-dinasztia részletes genealógiáját bemutató, Kristó Gyula és Makk Ferenc által szerkesztett táblázattal (169-173.) és a szerzők rövid életrajzait tartalmazó összeállítással (175-178.) zárul. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az Árpád, előtt és után című gyűjteményes kötet kivitelét, a benne szereplő írások tematikáját és nívóját tekintve a millecentenárium előtt tisztelgő eddigi tudományos kiadványok élvonalához tartozik. A többnyire népszerűsítő formában megírt, a tartalomhoz kapcsolódó térképekkel, illusztrációkkal bőven ellátott tanulmányokban foglalt új megközelítések, hipotézisek pedig újfent az ismertetés bevezetőjében említett szegedi tudományos műhelyek tradícióira és jelenlegi kiterjedt kutatási irányaira hívják fel a szakmai közvélemény és az érdeklődő nagyközönség figyelmét. Thoroczkay Gábor VÁCI TÖRTÉNELMI TÁR I. „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" írásos emlékek Vác város múltjából 1074-1990. Összeállította: Horváth M. Ferenc és Pintér Tamás. Szerk. Horváth M. Ferenc Vác, 1996. 939 o. Napjainkban már ritkán látható, impozánsan szép kivitelű kötet hagyta el 1996-ban a váci nyomdát. A honfoglalás 1100. évfordulójára ajánlott, majd ezer oldalon 778 dokumentumot, illetve többségében dokumentum részletet, tartalmazó kötet jellegét tekintve az oktatást elősegítő kézikönyv, helytörténeti-honismereti olvasókönyv. Az elmúlt évtizedekben a levéltárosok által szívesen művelt műfaj, melynek célja a nehezen hozzáférhető, értelmezhető helytörténeti források elérhetővé tétele a tanárok, és általuk a felsőbb osztályos általános iskolások, a középiskolások számára. Azaz olyan, sajátos forrásközlési szabályok alapján összeállított gyűjteményről van szó, melynek darabjai — miként az összeállítók maguk is írják a bevezetőben —jól illeszthetők a köztörténelem általános fejlődési vonalához, annak mintegy helyi illusztrációjaként szolgálnak. A „sajátos forrásközlési szabályok" ebben az esetben azt jelentik, hogy a válogatókat, a szerkesztőt nem kötik szigorúan a dokumentumok teljes terjedelemben, minden formai jellemzőjükkel egyetemben történő közreadásának, vagy éppen nyelvi átírásának szakmai előírásai. Mindezeket az általánosan ismert műfaji jellemzőket nem másért kell előre bocsátanunk, mint annak érdekében, hogy a váci kötetet a maga mivoltában értelmezhessük. Az „olvasókönyv" kifejezés ugyanis — talán véletlenül — nem szerepel a többszörös címmegjelölésben, sőt a szakmai bevezetőben sem. A dokumentumokat (döntő többségében iratok, kisebb részben újságcikkek, memoár-részletek) 12 időrendi fejezetbe rendezve, arányosan számszerű megoszlásban tanulmányozhatják a kötet használói. Az egyetlen „kiugrás" (1686-1848: 162 év, 241 forrás) is csupán látszólagos, hiszen a majd két évszázadot felölelő periódus magában foglalja a 18. századi talpra állás és konszolidáció valamint a reformkori polgárosulás számos eseményét. Méltányolandóként tartom megjegyezni, hogy az arányok kialakításában politikai megfontolások (mondjuk 1918/1919 vagy akár 1949/1990 esetében) láthatóan nem befolyásolták a válogatás készítőit, sokkal inkább az egyes korszakok sokoldalú bemutatására irányuló törekvés jelentette a meghatározó szempontot. A terjedelemhez mérten a kötet forrásbázisa viszonylag szűk kört ölel fel: korábbi helytörténeti munkákban megjelent iratok mellett az elsődleges és meghatározó kutatás Vác mezőváros (természetesen értve ezalatt az 1848 előtti püspöki és káptalani városrészeket), illetve a helyi egyházi testületek levéltáraira és a sajtóra támaszkodott. Különös módon még Pest (Pest-Pilis-Solt-