Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192

TÖRTÉNETI IRODALOM ÁRPÁD ELŐTT ÉS UTÁN (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) Szerk.: Kristó Gyula - Makk Ferenc Szeged, 1996. 179 o. (Szeged-könyvek 2.) A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának több tanszéke már évtizedek óta a magyarság és a Kárpát-medence korai történetét kutató intézmények élvonalába tartozik. E helyen elég a Szádeczky-Kardoss Samu által alapított bizantinológiai csoportra, a H. Tóth Imre körül tömörülő szlavistákra, a Róna-Tas András nevével fémjelzett orientalisztikai műhelyre, vagy a kutatók számát, az általuk indított vállalkozások volumenét tekintve talán legjelentősebb szakmai csoportosulásra, a Kristó Gyula és Makk Ferenc által alapított és máig vezetett magyar medievisztikai iskolára utalni. A millecentenárium előtt szegedi kutatók nemcsak kimagasló egyéni tudományos teljesítményekkel (itt főként Kristó Gyula államtörténeti monográfiájára és Róna-Tas András honfoglalás-könyvére gondolunk), hanem közös erőfeszítés által létrejött kiadványokkal (mint a honfoglalás kor írott forrásainak teljességét magyar fordításban közreadó gyűjtemény) is tisztelegtek már. A jelen helyen ismertetésre kerülő munka szintén ez utóbbi kategóriába, a több kutató, tudományos műhely által jegyzett vállalkozások közé tartozik, s egyben Szeged megyei jogú város is e gyűjteményes kötet támogatásával kívánt megemlékezni a honfoglalás 1100. évfordulójáról. A könyv írásainak ismertetésénél a címben megjelölt szempontot: a honfoglalás előtti történeti kérdések, ill. a 10-13. század magyar históriájára vonatkozó problémák szerinti elkülönítést fogjuk követni, bár jó pár értekezés mindkét korszak egyes jelenségeit is tárgyalja. Szalay István szegedi polgármester köszöntője és a szerkesztői előszó után Olajos Teréz egyetemi tanár dolgozatát olvashatjuk elsőként. A Kárpát-medence etnikai viszonyait a honfoglalás koráig tárgyaló tanulmány az e térséget lakó népek közül írott forrásokban először feltűnő, Kr. e. 6. századi agathürszoszoktól a 9. századi pannon- és morva-szlávokig, bolgárokig, bajorokig és onogurokig vázolja fel az itt élő népek történetét, a határozott egyedi véleményalkotás mellett mindig utalva az olyan vitatott elméletekre is, mint amilyen az ún. nagymorva állam déli lokalizálása, vagy a késő avar kori etnikai váltást finnugor népesség beáramlásaként értelmező „kettős honfoglalás"-teória (9-20.). Szádeczky-Kardoss Samu elsődlegesen a bizánci forrásanyag bevonásával az avarok európai történetét vizsgálja a 6. századtól egészen a 10. század közepéig. A korai középkort önálló népként nem túlélő etnikum történelmi jelentőségét elemezve a szegedi klasszika-filológiai tanszék nyugalmazott professzora a Balkán-félszigetre való szláv bevándorlás lehetővé tételét, a fémkengyel európai meghonosítását, ill. a Közép-Duna-medence elsőkénti politikai-„állami" szempontú egyesítését emeli ki (21-30.). Vékony Gábor „Dákok-rómaiak-románok" című cikke lényegében a szerző 1989-ben megjelent hasonló című monográfiájának bő kivonata. A kötet egyetlen, nem szegedi tudományos műhelyhez kötődő szerzője e helyen is alapos és közérthető cáfolatát adja a román kutatásban máig szinte megfellebbezhetetlen igazságnak számító „dáko-román kontinuitás"-elméletnek, leszögezve, hogy délkeleti szomszédunk államalkotó népességének ősei mai lakhelyükre „a Balkán-félsziget déli részéről vándoroltak fel a 12. századot követő időben". Külön kiemelnénk Vékony részletes tudománytörténeti áttekintését a dák-római-román folytonosságot hirdető teória kialakulásáról (63-73.). A 9-11. századi szláv-magyar kapcsolatokat tárgyalja H. Tóth Imre professzor tanulmánya. A dolgozat a szláv jövevényszavak tipologizálása után a pannóniai szlávokra, a bolgár-szlávokra, ill. a nyugati szlávokra vonatkozó ismereteket összegzi, külön figyelmet fordítva lokalizálásuk nyitott kérdéseire és az általuk közvetített egyházi hatásokra is. H. Tóth Imre ez utóbbi kapcsán egyelőre nem bizonyítható feltevésnek tekinti az újabban Baán István által igazolni próbált 11-12. századi magyar ortodox metropólia létezését, amely Kalocsa székhellyel működött volna (75-84.). A magyarság steppei vándorútjára és a honfoglaló magyarokra vonatkozó tanulmányok sorát Berta Árpád írása nyitja meg. A szegedi altajisztikai tanszék vezetője e helyen a törzsnevek eredeztetésére vonatkozó, először még 1989-ben közzétett elméletét fejti ki népszerű formában. E