Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1183 ahogy Acton februárban Döllingernek írja, „az a szóbeszéd járja Rómában, hogy az ellenzék egy olyan kard, melynek hegye Strossmayer ajka, s melynek markolata az én kezemben van".98 Már január elején igen lelkendező levelet ír Strossmayerről Döllingernek: „Ha vett volna egy püspököt és felkészíti a zsinatra, az eredmény Strossmayer lett volna... Ma reggel könnyekkel szemében hagytam el. Első beszélgetésünk alkalmával átkarolt, mint a legrégibb barátot. Ami az egyházzal és a világgal kapcsolatban a szívem mélyén fekszik, ő izzó tűzzel kimondta... Nem fedeztem fel gyenge pontot nála... - éppúgy gondolkodik, mint én."99 Szinte naponta találkoztak, kicserélték információikat, Acton állítása szerint Strossmayer megígérte, hogy tanácsának kikérése nélkül semmit sem cselekszik. S hogy nem Acton nagyította fel saját szerepét, mutatják Gladstone miniszterelnök római megbízottjának jelentései is, aki leírja: mind Dupanloup orléans-i püspök, mind Strossmayer elismerték, hogy Acton nélkül nem lehetett volna oly szervezetté tenni a zsinati kisebbség ellenállását.100 Strossmayer Actonon keresztül kapcsolatot tartott fenn Döllingerrel is, Acton sorra közvetíti tiszteletét, jókívánságait, iratait. Döllinger Acton kimerítő tudósításai alapján jelentette meg Quirinus álnéven a zsinatról írt újságcikkeit az augsburgi Allgemeine Zeitung hasábjain, mely cikkek a bizalmas információk kiszivárogtatása miatt nagy felháborodást keltettek a zsinati kisebbség soraiban is. Nem tudták, pontosan ki rejtőzik a tudósítások mögött, s Victor Conzemius feltételezi, hogy Strossmayer lehetett az egyedüli, akinek tudomása volt a szerző kilétéről, s egy-egy beszédének Döllingerhez való eljuttatásában ez a motívum is szerepet játszhatott.101 Persze mindez nem jelenti, hogy Acton és Strossmayer kapcsolata minden konfliktustól mentes volt, feleségének például beszámol Acton egy alkalommal arról, hogy hosszú levelet írt a püspöknek, ami lehet, hogy megszakasztja majd levelezésüket.102 Ez azonban csak átmeneti nézeteltérés lehetett, a jó viszony mindvégig fennmaradt. Megismerkedett Strossmayer kanonikusával, Nikolaus Vorsakkal is, aki a zsinat első hónapjaiban mint „assignator locorum" működött közre, de a titoktartási tilalom megszegésének gyanúja miatt elmozdították tisztéből. Feltételezhető, hogy Acton Vorsakon és Dupanloup titkárán keresztül juthatott hozzá egyes hivatalos okmányokhoz.103 Strossmayeren kívül Haynald Lajos kalocsai érsek is igen hamar felkelti Acton érdeklődését, hiszen ők ketten a zsinat legjobb latinistáinak és szónokainak számítottak. Haynaldról a következőket jegyzi be Acton naplójába: „Haynald is ott volt, nagyon folyékonyan és ihletetten beszélt, mint aki maga kíván az élre állni, barátai körében önmagáról így szól: «mi, liberálisok»."10 4 Kapcsolatba kerül Rómában Acton az Osztrák-Magyar Monarchia egyes államférfiaival is, hiszen szeretne mindenekelőtt Gladstone-on keresztül nyomást gyakorolni a katolikus nagyhatalmak diplomáciájára, hogy azok lépjenek fel a dogma kihirdetése ellen, s támogassák a zsinati kisebbség törekvéseit. Folyamatosan tartja a kapcsolatot a római osztrák követtel, Ferdinand Trautmannsdorff-Weinsberg gróffal, akiről azonban nincs különösebb jó véleménnyel, épp ezért tervezte, hogy levél űtján felhívja Ferenc József figyelmét „Trautmannsdorff korlátoltságára és Beust könnyelműségére".105 Idéztük viszont már lelkes szavait a gróf Apponyi Rudolffal történt találkozása után.
